Cane Corso fajtamentés logo

Gazdira váró cane corsokGazdira váró cane corsok Gazdira váró cane corso keverékekGazdira váró cane corso keverékek Közvetített cane corsokKözvetített cane corsok Elveszett/talált cane corsokElveszett/talált cane corsok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a cane corsorólTudnivalók a cane corsoról Corso KurírCorso Kurír Állati hírekÁllati hírek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

A vadorzóból Lepke
2012.08.25.
Közel egy éve került egy különösen vad cane corso a Noé Állatotthonba, a Cane corso fajtamentés gondozásába. Ez a kutya szinte ellehetetlenítette a gondozását és a vadsága miatt szóba sem kerülhetett esetében az örökbe adás. Senkit és semmit nem tûrt meg maga körül és bizony ez egy ilyen kõ kemény felépítésû kutyánál egyáltalán nem vicc. Az agresszió azonban legtöbbször nem a kutyák hibája. Sokkal inkább ez is a gazdiké, akik nem megfelelõen tartják õket. Más lehetõség nem lévén hosszú viselkedés terápia kezdõdött a vadorzónál. A terápia lassan lassan egyre szebb eredményeket hozott és a változásra utalva pedig a kutya új hívónevet kapott: Lepke.
Lepke esetében az agressziónak különös oka van, ami nem más mint a benne mélyen beágyazódott félelmek. Talán ha jobban belegondoltok, nem is olyan különös ok ez. Az agresszió mögött nagyon gyakran a félelem áll. Lepke számára szinte minden ami mozgott, félelmetes volt és eddigi élete során szépen megtanulta, hogy a legegyszerûbb ha mindent megtámad és ezzel távolt tarthatja magától a félelmet keltõ világot. Ez a fajta agresszió tehát ami ebben a kutyában volt, nem más mint válaszreakció a szüntelen félelemre és rémálomra amiben a kutya élt.
Lepke a terápia alatt azonban nagyon gyorsan fejlõdött, néhány hét alatt elfogadott új ideiglenes gazdájának és egy-két hónap után pedig tökéletesen beilleszkedett az új falkába, a család többi tagja és a család kutyái közé.



Hamar kiderült, hogy Lepke egy rendkívül értelmes és könnyen tanuló kutya. Ha a ráfordított rengeteg idõt nem a terápiára, hanem a képzésére lehetett volna fordítani kölyök kora óta, akkor minden kétséget kizáróan fantasztikus eredményeket érhetne el, akár munkaversenyeken is. Nagyon sokan tudják, hogy a menhelyes, sokat szenvedett kutyák, egészen más természetûek, mint azok akik egy jól menõ tenyészetbõl kerülnek egyenesen a kanapéra. Ez a rettegés poklából visszatért Lepkére hatványozottan igaz. Leírhatatlan a kötõdése, a ragaszkodása, a vágya az új falkája nyújtotta biztonság és szeretet iránt. Lepke rendkívül szófogadó, mindent elsõ szóra megtesz és közben az látszik rajta: “ gazdi én együtt akarok mûködni veled”.



Lepke számára a terápia egyértelmû szabályokat és kereteket adott. Következetes különbségeket jó és rossz között, melynek hatására az érthetetlen és félelmetes világ, szép lassan kiismerhetõvé és biztonságossá vált.



Ma már tíz fölötti azoknak az embereknek a száma akikre barátsággal tekint és kezd gyarapodni azoknak a kutyáknak is a száma, akiket elvisel maga körül és esetleg még barátkozik is velük. Lepke drámai változása igazán csodálatos történet. Egykor három befogóbottal lehetett csak féken tartani a dühöngõ terroristát. Nem viccelt, nem kérdezett, mindenre támadott. Ma pedig bújik, vágyakozik a jutalom iránt. Néha úgy örül ha ismerõst lát, hogy a bõrébõl kiugrik, lelkes és barátságos azokkal akiket megismert.


A városi utcán úgy járt folyton mint egy osonó puma lehetõleg senki ne lássa, nehogy meg tudják támadni és lehetõleg õ támadhasson elõször. Ez is megváltozott már rég. Közel fél éve nem látom már így járni. Vagy unalmasan ballag mellettem a melegben vagy szökdécsel örömében mint egy kiscsikó. Ma már szinte senki el sem tudja képzelni milyen agresszív volt ez a kutya. Legtöbbször bizonygatnom kell, hogy nem árt az óvatosság vele, ha egy új emberrel találkozik.
Lepke már játszik is. Fél év terápia után szívszorító volt látni a pillanatot, mikor elõször feledkezett meg félelmeirõl és kezdett játszani néhány pillanatra újra, ki tudja mióta. Lepke a mogorva rémség szép lassan megszabadult a félelmeitõl és azzá vált amirõl a kutyák híresek: az ember legjobb barátjává. Így aztán a terápia lassan a végéhez közeledne és végleges gazdihoz kerülhetne, de sajnos ez a folyamat most megtorpant.



Lepkének mindkét hátsó lábán születési rendellenességek miatt rosszak a térdei. Ez a betegség idõszakos fájdalommal is jár számára, de rendkívüli mértékben terheli az ínszalagjait. E miatt az extrém terhelés miatt, éppen játék közben elszakadtak Lepke ínszalagjai és egy jó ideig, amíg nem sikerül megmûteni nem fog tudni játszani, sõt komoly fájdalommal kell küszködnie.
Ez egy bonyolult nagy mûtét, ami során gyakorlatilag mesterségesen el kell törni a lábát ahhoz hogy meggyógyulhasson, ráadásul idõvel a másik lábán is el kell végezni majd. A gyógyulási esélyek viszont nagyon jók, így ha sikerül megmûteni néhány hónap múlva folytatódhat a viselkedés terápia is.
Lepke története azt gondolom messze nem hétköznapi. Ez a kutya ugyanis olyat tett amire sokan mi magunk se lennék képesek. Ez a kutya meghaladta önmagát, átlépte saját korlátait. Lepke félretette az agressziót. Ma már nem a támadást választja, hanem az engedelmességet. Leküzdötte félelmeit, mert hozzánk akar tartozni és érti ebben a világban ez a rend. Lepke megváltozott és nagyon nagy erõfeszítései vannak abban, hogy tovább változzon. Nagyon becsülendõ teljesítménye ez. A terapeutájaként nem tudom, hogy én utána tudnám-e csinálni. Vagy egyáltalán hányan vagyunk mi emberek akik megtesszük ugyanez? Hányan fordulunk szembe a félelmeinkkel, hányan szállunk ringbe önmagunkkal azért hogy leküzdjük a rossz tulajdonságainkat, a hibánkat? Lepke pedig ezt teszi. Nem fogadta meg szilveszterkor hogy megváltozik, nem ígérgette hogy jó lesz, egyszerûen csak küzd magvával a terápia során, és változik. Ugye becsülendõ?!!

Ez az amit Lepke tud tenni azért, hogy szocializálódjon a társadalmunkba és velünk maradhasson és ezt meg is teszi. A lábát viszont nem tudja meggyógyítani akárhogy igyekszik.

Ebben a segítségeteket kérjük. Adományokat gyûjtünk Lepke mûtétjére, ezért ha tudjátok támogassátok Lepkét abban, hogy tovább folytathassa a javulás útját és hogy tudjon végre újra játszani.


Bankszámlaszámunk:

OTP 11710002-20083777



Külföldrõl történõ utaláshoz:

IBAN: HU62 1171 0002 2008 3777 0000 0000
SWIFT (BIC): OTPV-HU-HB
OTP Bank / Budapest, 1102 Kõrösi Csoma sétány 6.



A megjegyzésbe kérjük, írjátok be, hogy: "Lepke"

Virtuális örökbefogadással is támogathatja õket.
Minden adományért hálásak vagyunk.



Köszönjük!



Megosztom a Facebookon