Volt egyszer egy álmunk…
Hónapokkal ezelõtt egy szörnyû éjszakán, amikor egy több sebbõl vérzõ, sokkos állapotban lévõ kutyával száguldottunk az állatkórház felé, volt egy álmunk. Szerettük volna megmenteni az ,, ember legjobb barátját” és hozzá méltó boldog életet biztosítani neki. Kabalának neveztük el és szinte órák alatt megismerte szomorú történetét az ország.

Tizenöt lövés! Tizenöt lövés, amely a testébe hatolt, de a lelkét érte mind!:-(
Tudtuk, hogy nehéz lesz a gyógyulás, de nem adhattuk fel. Úgy éreztük, mintha egy hajszál vékony jéggel borított folyón kéne átkelnünk. Sejtettük, hogy egy rossz mozdulat és mindennek vége. Teltek a napok, hetek, hónapok és a szeretet, a türelem meghozta gyümölcsét. A bizalom várát, melyet egy embernek nem nevezhetõ véglény szinte porig rombolt, téglánként újra felépítettük! Kabala, ez a csodálatos Cane corso fiú átért velünk a túlsó partra! Az elmúlt hétvégén aztán elkezdõdhetett egy új, immár boldog élet!
Eljött az álomgazdi és Kabala végre megbecsült, szeretett családtagként élheti életét!

Drága Kabalánk!
Hosszú, boldog életet kívánunk!!!