Corso Testvéreim!

Tollat ragadtam a mancsomba, hogy Titeket is bíztassalak!!! Le a lusta gazdikkal, le a kanapén fetrengéssel !!
Anyának köszönhetõen egyre bõvül a látókörünk, mert azt mondja, mi olyanok vagyunk, mint a gyerekek, ki ebben ügyes, ki abban, ezért vadul nekiállt megkeresni, hogy mi is lenne az a testmozgás ami engem és Nalácskát is boldoggá és kiegyensúlyozottá tenne.
Mindketten elvégeztük az alapfokú és középfokú tanfolyamokat, aztán anya mindent kipróbált velünk, hogy meglássa, mik azok a kutyás sportok, amit együtt, velem vagy Nalával üzhetünk.
Ha hétfõ vagy csütörtök van, akkor öv-re járunk Tomihoz, azt nagyon szeretem, jól lebirkózom és elveszem tõle a zsákmányt, amit aztán ki is cipelek magammal a kocsihoz, de anya mindig vissza viszi, nem vihetjük haza, sajnos.






Hét közben még egyszer elmegyünk Naluskával és a barátnõinkkel, Katival, Amyvel és Tetyvel sétálni. Néha eljön Pilvax is, õ egy boxer fiú, én leginkább vele szoktam játszani, amolyan férfias játékokat, hagyjuk a csajokat, had szöszmötöljenek együtt.
Aztán jön a hét legszebb része, a hétvége. Olyankor anya nem megy dolgozni és a délelõttöket mindig együtt töltjük.
Szombaton hajnalban egy kiadós séta indulásnak, aztán be a suliba és trükközünk, most éppen azt tanulom, hogy a kis Akina átugráljon. Nem sietünk sehová, szépen elálldogálok vagy fekszem, míg õ ugrál a hátamon keresztül.

Trükk után pedig vizsgafelkészítõ, nemrégiben megcsináltuk az engedelmes 3-at, sikeresen.



Most ügyességi 3-ra készülünk. Anya szerint meg tudjuk tanulni, én ezt nem tudom eldönteni, de az biztos, hogy imádok vele együtt bármit csinálni. Nem vagyok már az a magának való, semmivel nem törõdõ, aki voltam. Kinyilt a világ, anya kicsalogatott a csigaházamból, már azt is elfelejtettem, hogy valaha rámorogtam sõõõõt, nagyon szégyellem magam érte. Megtanultam, hogy mi együtt vagyunk “A csapat”, jóban és rosszban.
Egymásra nézünk, tudjuk, hogy mi a dolgunk …….! És elindulunk …... innen már két test, hat láb és egy szív!!!!!!!



Vasárnap pedig hajnalban nyomra megyünk, mert a jelszavunk: “Nyomra fel!” és ezt Nala is nagyon szereti. Õ kicsit visszafogott, nem kedveli annyira az idegen kutyákat, de a nyomon nagyon jól érzi magát! Ha azonban én valami más órára megyek anyával, akkor is visszük magunkkal, ne szomorkodjon otthon egyedül, megtanulta, hogy õ addig szépen lefekszik és megvárja, hogy vége legyen az edzésnek.



Szóval, ha vasárnap, akkor nyom! Már majdnem 1 éve járunk. Mindketten szépen haladunk, ügyesek vagyunk, nagyon szeretjük és utána jön a nagy séta, ahol még kedvünkre kiszaladgálhatjuk magunkat.



Ebbõl is az következik, hogy rengeteg a dolgunk, nincs is idõ unatkozni, még a vacsorához is tornasorba állunk.




Láthatjátok kedves corso cimbik, milyen nagyszerû dolog gazdisnak lenni, ne tévesszen meg ezért benneteket sem, ha az új gazditok már nem fiatal! Az sem baj, ha kicsit dagi, a miénk is olyan és mégis megtesz értünk mindent, ami tõle tellik és mi imádjuk ezért!
Az emberek is tévesen azt gondolják, csak a kölyökkutyákkal tudnak szeretetteljes kapcsolatot kialakítani, de ez sem igaz! Én sem voltam már kölyök és Nala sem amikor anyához kerültünk és mégsem cserélne el minket semmilyen kölyökre, neki úgy vagyunk jók, ahogyan vagyunk!
Mert anya azt mondja, hogy mindegyikünket lehet alakítani, lassabban vagy gyorsabban, lehet tanítani, új dolgokhoz szoktatni, egy a fontos és ezt senki ne feledje el:

Szeretetben, tanításban, viselkedésben, mindenben, mindig annyit kapsz vissza, amennyit belefektetsz!

Szeretettel gondol Rátok: Fred, Nala és gazdi