Cane Corso fajtamentés logo

Gazdira váró cane corsokGazdira váró cane corsok Gazdira váró cane corso keverékekGazdira váró cane corso keverékek Közvetített cane corsokKözvetített cane corsok Elveszett/talált cane corsokElveszett/talált cane corsok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a cane corsorólTudnivalók a cane corsoról Corso KurírCorso Kurír Állati hírekÁllati hírek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Corsokkal élek
2015.07.02.

Az elsõ cane corso az életemben Gabriel, akit a gyerekem választott, s vásárolt, tenyészetbõl, igen körültekintõen. Egy cane corso volt az álma s a mai napig örülök, hogy õ lett a kiválasztott. Ennek már 8 éve. Hálás vagyok a tenyésztõknek mind anyai és apai ágon, hogy egy csodás corsonk van.





Ekkor ismerkedtem meg a fajtával. Egy pedigrés, jó vérvonalú kis cane corso költözött be hozzánk. Ahogy lehetett oviba majd suliba jártunk vele. És igen, voltak nehézségeink is. Több iskolában megfordultunk, de rátalált a fiam az ideálisra, ahol alap, közép, majd klub foglalkozásokra jártunk. Nagyon jó idõszak volt, tartalmas és építõ. Kiállításokon is, az ország több pontján megfordultunk és szép eredményeket is gyûjtött a mi Gabink.




2 éves volt, amikor rátaláltam Amyre, a NOÉ Cane corso fajtamentés kért segítséget a kezelésére. Sérült és borzasztóan sovány volt. A találkozásunkból szerelem lett és igen hamar örökbe fogadtam. Gabi elfogadta Amyt és türelmes volt vele. Megtanította, hogy kell játszani, sosem rongyolt a kajájára sem. Amy itt érezte azt, hogy szeretik és otthona van és kaja van és meleg és minden ami számít :) Végtelen rajongása hatalmas szíve van és óriási szeretete. A nevelése nem hogy hiányos, a nullával volt egyenlõ. Sokat dolgoztam vele, elmondhatom, hogy sikerrel, bár suliba nem jártunk. Azt hasznosítottam, amit Gabival megtanultam.





Ezután kezdtem ideiglenesen befogadni mentett corsokat. Az elsõ két kölyök, Treff és Pikk volt. Betegek, soványak, Treff annyira rossz állapotú volt, hogy összeroskadt pár lépés után. Gabi õket is elfogadta, tanítgatta, egyfajta pótapa szerepet töltött be. Amikor gazdához mentek az volt a legrosszabb. Az elválás, azért is, mert sokáig nem hallottam felõlük, meg hát igencsak megszerettem õket és jó lett volna tudni boldogok-e. Ami késett az elérkezett, mert láthattam Treffet és késõbb Pikk is végleg révbe ért.

Jöttek, majd mentek a corsok, mindnek volt valami testi vagy lelki sebe. Volt aki hason kúszott a félelemtõl, de ittlétük alatt a félelmek elmúltak a testi, lelki sebek gyógyultak. Gabi és Amy sokat segített és minden corsot türelmesen fogadtak a meglévõ falkában, függetlenül attól, hogy kölykök vagy felnõttek voltak. Én pedig megtanultam õket elengedni, ha eljött az idõ, nem volt könnyû, hiszen mindet megszerettem s kicsit a gyerekeim lettek.






Aztán érkezett az életembe Katey, az én Katim. Õ aki maga a csoda, ideiglenesbõl szépen bebuktam. Álmaim tökéletes corsoja, imádom azt a nyíltszívû rajongását, a határozott védelmezését. Õ is a pedigrésekhez tartozik és ez látszott az elsõ pillanatban, minden ott van benne, ami egy corsoban kell. Õ a végtelen szeretet, a rajongást mesterfokon mûveli. Általa vált amolyan nagyon bensõséges a kapcsolatunk, de nem csak
felé, sokat változtam Katim révén a corsok felé. Ezt nem tudom leírni, mert nem lehet, csak érezni oda és vissza, de csudás egy dolog ez.





Így éltünk mi a három corsoval akik családtagok, plusz az ideiglenesek, három, majd kettõ,majd egy, mert öt a limit. Ma már csak én és a corsok élünk együtt. Nálam mindenki családtag. Bajokon is átestünk elsõsorban az ideiglenesek szorultak segítségre, Treff, Rómáék bélgyulladás, Drill a gerincmûtéttel, Fiona a lábacskájával, Stella daganatával, Adus szemmûtét, daganat és gyomorcsavarodással. De sajnos elkapott a gépszíj a saját vonalon is, Amyt is mûteni kellett térdszalaggal mindkét lábán, de a nehezebb ezután jött, vizsgálat közben megfordult a gyomra. De ez még mind nem elég egy kis nõgyógyászati gond is közbe jött, ami idülté vált a gyomros történet miatt, de nem adjuk fel, a deformált orra is rágyúrtunk. Sok vizsgálat volt, ami egy kisebb vagyont tett ki, de sajnos a végeredmény, hogy nem lehet vele mit kezdeni. Kati és a macsek is benevezett a sorba egy-egy daganattal, Katinak a szájában a macseknak az arcán. Megvallom ebbõl a pénzbõl már olyan hiper-szuper iskolát is végezhettünk volna, így maradnak a drágáim autodidakták, de elmondhatom tanulékonyak, megbízhatóak, viselkedésbõl jelesre érdemesek. Az is biztos, hogy miliomos se leszek, mert ha esetleg netalántán lenne rá esély ezek a jószágok gondoskodnak róla, hogy legyen hova elkölteni :)

De mindezek ellenére mondom corsoval élni jó, mert hol tudja azt megfizetni bárki, amikor reggel felébredsz és ott tolonganak, jönnek az ágyra és üdvözlõ puszikkal halmoznak el. Amikor árnyékként követnek, mindegy mit csinálsz, csak ott lehessenek melletted.
Ha elmegyek, tudják, hogy lassan érkezem is és nem rombolják szét a lakást, bíznak bennem és viszont. Mindenki tudja hol a helye a falkában és az alvóhelyét is, ez utóbbit át is engedik egymásnak. A nappali alvóhelyét Tety átengedi Monának, s úgy fekszenek egymás mellett.






Ismerik a szavakat, mondatokat, de az órát is. Ha megkérdem: éhesek vagytok? Pofanyalás és nyálcsorgatás a válasz. Azt mondom: menjünk aludni? Mindenki kel és jön utánam a szobába. Azt mondom: menj el, igaz, ezt kicsit nehezebben, de teljesítik. De sorolhatnám. Azt is tudják, mikor megyünk sétálni és mikor ki jöhet. Alvás elõtt mikor Amy dugja a fejét s betakarom, mire õ erre bevadul és olyan hancúrozást nyomunk le, hogy hangos a szoba. De a birkózás Katival sem semmi, reggelente õ az elsõ, aki arcon nyal. Gabi pedig egy öleb, varacskolni tud rendesen, ágyon, szõnyegen, de az iszapban is, de a bújós cicát is képes eljátszani. Tetyt ijesztgetem, de egy pillanat alatt rájön, hogy ez csupán játék, mit mondjak vadulni, tud már õ is. Ezek a kis szösszök aranyozzák be a mindennapokat. Mona az ilyen kis eksönre rugóláb királylánnyá változik, pattog és ölet, de csók is van ám. Pedig vele nem volt egyszerû az utunk, harapott engem is meg a fiamat is. Õ nagyon hamar képes feladatokat megtanulni, a minap a cseh beülést próbáltuk ki, ment, értette.
Szóval egytõl egyig gyöngyszem akikkel élek.








A sétáinkon kint a prérin, a nagyon bátor Tety olyan karikát fut és széles vigyorral röhög. Ha az erdõbe is bementünk ahol a legtöbb inger van, ott sem ment el tõlem 5 méternél távolabb, pedig õ szökõs volt hajdan. Bár egyszer bepróbálkozott a pocoklyuk szaglásba annyira elmerült, hogy hiába bújtam el esze ágában sem volt figyelni. Ekkor volt egy kis fejtágító a kisasszonynak, hogy kéretik figyelni, bármennyire jó szagú az a lyuk. Nálam nem akart szökni, az elsõ pillanattól fogva, és egyre bátrabb a kis büszkeségem.

Mindegyik más jellem, de mind nagyszerû, négy mentett, egy pedigrés. A mentettek csomagját a pedigrés segített feldolgozni, amiért mindig is hálás leszek, hogy Gabi ilyen nagyszerû egy igazi Úr, s õ lehetett akkor a mienk.

Az életem a corsokkal így kerek és egész, és tökéletes. Ekkora szeretetet, amit kapok tõlük sosem kaptam embertõl, talán mert az ember erre képtelen. Boldog vagyok, hogy a sors összehozta útjainkat és megoszthatom, megoszthattam az életem ezekkel a csodálatos óriásokkal, ideiglenesekkel és véglegesekkel.

A múltban írtam Kateyrõl ezt a mondatot: „Katey egy fantasztikus corso tele szeretettel és szerencsés, aki ezt a bizalmat megkapja tõle, de ezzel soha nem szabad visszaélni.”
Ez a gondolat minden corsora igaz, akkor még nem tudtam, hogy én leszek az a valaki, de így lett és ez a bizalom a legértékesebb dolog, amit egy ember kaphat. S az a csoda, amin keresztül mennek a rettegéstõl a magabiztosságig, ahogy kinyílnak, mint a legszebb virág, s ezt végig nézhetem, tapasztalhatom, nagy kitüntetés. Visszaadni azt, ami a születésükkor ott volt, de kisiklott, elromlott, a nyitott szeretetet a félelem váltotta fel. Nálam új korszak kezdõdött minden corsonak, s bíznak, szeretnek, boldogok, amit én viszonzok nekik bizalommal, szeretettel, gondoskodással, s az együtt töltött idõk nagyszerûségével, egyediségével.

A kívánságom csupán annyi hogy sokáig maradhassanak velem jó egészségben, így kicsit öregesen, fitten és boldogan.



Megosztom a Facebookon