Cane Corso fajtamentés logo

Gazdira váró cane corsokGazdira váró cane corsok Gazdira váró cane corso keverékekGazdira váró cane corso keverékek Közvetített cane corsokKözvetített cane corsok Elveszett/talált cane corsokElveszett/talált cane corsok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a cane corsorólTudnivalók a cane corsoról Corso KurírCorso Kurír Állati hírekÁllati hírek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Új családtag érkezése... Daewoo révbe ért :)
2015.06.16.
Új családtag érkezése...

Kedves Noé, Cane Corso fajtamentő csapata!

Szeretném elmesélni, hogy egy ártatlan május 10.-i kutyás programon való részvétel, milyen módon változtatta meg eddigi családi életünket!

Párom jelezte, hogy a facebook-on olvasott egy május 10.-én megrendezésre kerülő, Cane Corso kutyusokat is érintő Találkozóról, melyet a Noé Állatotthon szervez. Eddig még soha nem mentünk el ilyen, s ehhez hasonló összejövetelre, találkozóra, pedig második éve vagyunk, Boldog Cane Corso gazdik.

Párommal úgy döntöttünk azon a május 10.-i napon, hogy felkerekedünk Zafirával (gyönyörűséges kutyusunkkal), s elmegyünk a Találkozóra. Kicsit „ufóként” szemlélődtünk a megrendezés helyszínén, s Zafira visszafogott kislányként való viselkedése is arra bátorított minket, hogy a mai program jó lesz Zafinak is, mert legalább kutyusok közelében van. Mert bizony tudni kell Zafiráról, hogy ő gazdi szeretetével és törődésével körbepányvázott burokban nevelkedett, s az elmúlt 2 év minden pillanata róla szólt, s körülötte forgott minden esemény! Sajnos hiába volt minden igyekezetünk, Zafira mindig is félve közeledett idegen kutyusokhoz, lassan és nehezen oldódott kutyák társaságában, pedig negatív hatás sosem érte.
A rendezvény körforgásába gyorsan integrálódtunk, s megismerkedtünk olyan értékes emberekkel, akiknek lelkük, szívük nagyon is a helyén van, s emberi cselekedeteik példaértékűek.
Beszélgettünk olyan gazdikkal is, akik a meglévő Cane Corso kutyusukhoz fogadtak
örökbe Cane Corso társat, de beszélgetésünk természetesen nem célirányos volt, mivel
teljes összhangban párommal elleneztük egy második kutyus vállalását!
Úgy voltam ezzel, ha valaki úgy gondoskodik a kutyusáról, ahogy én:
- aki munka előtt és hétvégén is, minden hajnalban futással kezdi a napot Zafirával, majd minden este játékkal zárja azt
- aki minden szükséges körülményt megteremt a kutyatartáshoz, a családi ház vásárlásától kezdve a fűthető kutyaházig
- akinek a párjával töltött közös programok is csak Zafiráról szólnak…
annak igazi vakmerőség még egy kutyát bevállalnia!

A rendezvényen tartott szépségversenyre nem neveztük be Zafirát, mert mint mondottam
nagyon félősek és visszahúzódóak vagyunk, így a verseny közvetlen közelében lévő, kissé szélárnyékosabb helyről szemléltük a versenyre benevezett szépséges Cane Corsokat!

Ekkor történt az, hogy a hátunk mögött elhelyezett elkerített részen, egy hangosan és keservesen ugató kutyusra lettünk figyelmesek. Párommal megjegyeztük, „Jé, milyen nagy fejű Cane Corso, s milyen vékonyka”! A kerítéshez közeledve a kutyus ugrálni kezdett, s láthatóan a rendezvényből való kirekesztés volt a nagy izgatottságának oka.

Na innen kezdődik a hangos és nagyfejű kutyussal, Daewoo-val történő kapcsolatunk!

A kerítésnél szemlélődve és ismerkedve a kutyussal jött oda az a hölgy, akivel már az érkezésünkkor beszélgettünk, s aki a meglévő kutyusához fogadott örökbe egy Cane Corso-t. A vele történő beszélgetés alatt fogalmazódott meg bennem, hogy nem lehet azt a szomorú tényt tétlenül elfogadni, hogy ebben a mérhetetlen felesleget felhalmozó
társadalomban, ilyen gazdátlan, szeretetre éhes élőlények várják a megváltást! Jól ismert mindenki számára: „Ha megmentesz egy lelket, az egész világot mented meg”, de még ennek ellenére sem gondolkodtunk örökbefogadáson, csak valamilyen más alternatív segítségnyújtáson.

Ez a hölgy irányított olyan gondozók felé, akik esetleg többet is tudnának mondani
Daewoo-ról, de én, továbbra is csak a segítségnyújtás formájával kapcsolatban szerettem volna informálódni. Így jutottunk el a rendezvényen részt vevő gondozóhoz, Ernőhöz, akiről gyorsan kiderült, hogy egy hihetetlen kedves és megnyerő személyiség, akinek az élete része a „kutyák” és a segítségnyújtás.

A Találkozón beszélgetésbe elegyedtünk több résztvevővel és önkéntes segítőkkel is, akik egytől-egyig különleges és ritka emberi tulajdonságokkal rendelkeztek, de a legjobban szembetűnő az volt számomra, hogy rettenetesen figyelnek egymásra, és velünk, „idegenekkel szemben” is készségesek, barátságosak voltak! Ilyet az ember nem sűrűn tapasztal a hétköznapok rohamában, vagy én vagyok mindig rossz helyen:) De itt úgy éreztem magam, mint egy nagy „családban”, melynek vendégei és szemlélői lehettünk...

Ernővel megbeszéltem, hogy a rendezvény adott programjának befejezését követően, kimegyünk Daewoo-val és más kutyusokkal is közösen sétálni, s akkor minden kérdésemre megpróbál válaszolni. Úgy voltam a párommal, hogy még hétvégi programnak is jó lesz, vagy Zafira szocializációs tréningjének is nevezhetjük majd, ha más kutyusokkal közösen sétálunk, s esetleg ezzel még gazdátlan kutyusoknak is jót teszünk. Még egy virtuális örökbefogadás gondolatával is eljátszottam, mely lehetőségről a fentiekben írt hölggyel történő beszélgetésünk során értesültem!

Ernő jött és megtörtént az ismerkedés... Séta alkalmával megismertük Daewoo történetét, személyiségének főbb jellemzőit, s azt kell mondjam, Daewoot picit megszerettük. A séta és a beszélgetés során gyorsan kirajzolódott bennem, hogy Daewoon egyfajta módon segíthetünk a legjobban, ha magunkhoz vesszük, s szeretetben és gondoskodásban gazdag életteret biztosítunk neki!

Ernővel abban maradtunk, hogy gondolkodjunk még az örökbefogadáson, s jövő héten szombaton ejtsünk meg egy ismételt közös sétát. Egy hét, szinte kettőnek tűnt, annyit gondolkodtunk és beszélgettünk a
párommal… Biztosan jó ötlet, bírjuk majd, és ha nem olyan nyugodt mint Zafi, ha ezzel kárt okozunk Zafinak, ha megsérül lelkileg? A mérleg másik oldalán a segítség nyújtás vágya, s hogy esetleg Zafinak is jobb lesz, ha lesz egy társa, de hát ezzel kapcsolatban Zafit hiába kérdeztük :)
Az ismerőseink és rokonaink körében is megosztó volt az örökbefogadással kapcsolatos
vélemények, de mégis többen óckodtak és óva intettek az ilyen mértékű elköteleződéstől,
bár az örökbefogadást mindenki sokra tartotta!
Eltelt az 1 hét, s a megbeszéltek szerint, a szombati napon elmentünk Zafival a Noé
Állatotthonba, ahol Ernővel és Daewoo-val megejtettük a közös sétát! Ernőnek meséltünk a félelmeinkről, az ambivalens érzéseinkről, s az örökbefogadással kapcsolatos
kérdéseinkkel folyamatosan bombáztuk, aki hihetetlen türelemmel és odafigyeléssel azon volt, hogy Daewoo-t minél jobban megismerjük, s az esetleges kételyeket eloszlassa bennünk.

Daewoo és Zafi közömbösek voltak egymás számára, de mint írtam, Zafi nem egy
tökéletesen szocializálódott kutyus. Minden túlzás nélkül bátran állíthatom, Daewoo közeledése felénk egy neutronbomba volt a szívnek, olyan mint a „piros ász”, nálunk mindent vitt!
Végül abban maradtunk, hogy a jövő hét pénteken Ernő és Orsi (akit közben úgy
ismertünk meg, hogy Ő a Cane Corso fajtamentő csoport vezetője) elhozza Daewoo-t hozzánk, hogy az örökbefogadási szándékunknak, hiteles nyomatékot adjunk.
Na még 1 hét agyalás, s a párommal már éjszakákon át nem aludtunk, s nagy igyekezettel készültünk az új családtag fogadtatására!
Eljött a nagy nap, s megjött az új jövevény, melyet óvatos örömmel fogadtunk, mert a vele kapcsolatban vizionált kétségeinket nehezen tudtuk levetkőzni, s átadni magunkat a
megismerésnek! Lassan, de elkezdődött az összeszokás, s mondhatom, Daewoo is csodakutya ám, nem csak a mi Zafikánk! Egy másik ismeretlen személyiség, akinek minden pillanata és cselekedete arról árulkodik, hogy egy biztos otthon és szerető gazdi reményében mindenre képes lenne. De hát nem kell csodálkozni, a Cane Corsok egyébként is csodakutyák, hihetetlen érzékenységgel és kifinomult lélekkel megáldott, angyali
teremtmények!

Na de a lényeg most jön! Eddig abban a tévedésben voltam, hogy az én Zafikámnak
mindent megadtam, s hiányban bizony nem szenvedett. De sajnos a szomorú és önvádló
tény az: „én ugyan példás gazdája, de nem társa voltam Zafinak, mert amit egy kutya egy másik kutyának megadhat, arra ember nem képes, hiába minden igyekezet!”







Azok a hajnali játékok és bunyók, a vacsora utáni kötél húzások és fűben hempergések,
egymás pofijának és fülének nyalogatása, a közös „falkában” történő séták és
kergetőzések, azok a közös gazdivárások és figyelések, na ezek jellemzik Zafi és Daewoo
jelenlegi kapcsolatát, amit így 3 hét elteltével jegyzőkönyvezhetek. Az biztosan
mondhatom, hogy Daewoo érkezése felborzolta a családi állóvizet, de Orsi és Ernő
lelkiismeretes kontrollálása, megnyugtató példa arra, hogy milyen egy igazi, felelős
gondoskodás, törődés, ami napról-napra megerősítette bennem azt a gondolatot: „Te
egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”!






Persze elferdíteném a valós tényt, ha azt állítanám, hogy nem jár plusz munkával és
költséggel két kutya tartása, vagy ne akadna az eddigiekhez képest eltérő és megoldandó
helyzetek, de szívből vallom és valljuk a párommal azt az érzést, hogy az esetlegesen
felmerülő terheket elhomályosítja és megszépíti az a tény, hogy tudjuk, ugyan hosszas várakozás után, de Daewoo hazatalált…

Külön köszönet, Orsinak és Ernőnek, a példamutató emberi helytállásáért!

Üdvözlettel,

Zafira & Daewoo gazdik :)


Megosztom a Facebookon