Cane Corso fajtamentés logo

Gazdira váró cane corsokGazdira váró cane corsok Gazdira váró cane corso keverékekGazdira váró cane corso keverékek Közvetített cane corsokKözvetített cane corsok Elveszett/talált cane corsokElveszett/talált cane corsok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a cane corsorólTudnivalók a cane corsoról Corso KurírCorso Kurír Állati hírekÁllati hírek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Új családtag érkezése... Daewoo révbe ért :)
2015.06.16.
Új családtag érkezése...

Kedves Noé, Cane Corso fajtamentõ csapata!

Szeretném elmesélni, hogy egy ártatlan május 10.-i kutyás programon való részvétel, milyen módon változtatta meg eddigi családi életünket!

Párom jelezte, hogy a facebook-on olvasott egy május 10.-én megrendezésre kerülõ, Cane Corso kutyusokat is érintõ Találkozóról, melyet a Noé Állatotthon szervez. Eddig még soha nem mentünk el ilyen, s ehhez hasonló összejövetelre, találkozóra, pedig második éve vagyunk, Boldog Cane Corso gazdik.

Párommal úgy döntöttünk azon a május 10.-i napon, hogy felkerekedünk Zafirával (gyönyörûséges kutyusunkkal), s elmegyünk a Találkozóra. Kicsit „ufóként” szemlélõdtünk a megrendezés helyszínén, s Zafira visszafogott kislányként való viselkedése is arra bátorított minket, hogy a mai program jó lesz Zafinak is, mert legalább kutyusok közelében van. Mert bizony tudni kell Zafiráról, hogy õ gazdi szeretetével és törõdésével körbepányvázott burokban nevelkedett, s az elmúlt 2 év minden pillanata róla szólt, s körülötte forgott minden esemény! Sajnos hiába volt minden igyekezetünk, Zafira mindig is félve közeledett idegen kutyusokhoz, lassan és nehezen oldódott kutyák társaságában, pedig negatív hatás sosem érte.
A rendezvény körforgásába gyorsan integrálódtunk, s megismerkedtünk olyan értékes emberekkel, akiknek lelkük, szívük nagyon is a helyén van, s emberi cselekedeteik példaértékûek.
Beszélgettünk olyan gazdikkal is, akik a meglévõ Cane Corso kutyusukhoz fogadtak
örökbe Cane Corso társat, de beszélgetésünk természetesen nem célirányos volt, mivel
teljes összhangban párommal elleneztük egy második kutyus vállalását!
Úgy voltam ezzel, ha valaki úgy gondoskodik a kutyusáról, ahogy én:
- aki munka elõtt és hétvégén is, minden hajnalban futással kezdi a napot Zafirával, majd minden este játékkal zárja azt
- aki minden szükséges körülményt megteremt a kutyatartáshoz, a családi ház vásárlásától kezdve a fûthetõ kutyaházig
- akinek a párjával töltött közös programok is csak Zafiráról szólnak…
annak igazi vakmerõség még egy kutyát bevállalnia!

A rendezvényen tartott szépségversenyre nem neveztük be Zafirát, mert mint mondottam
nagyon félõsek és visszahúzódóak vagyunk, így a verseny közvetlen közelében lévõ, kissé szélárnyékosabb helyrõl szemléltük a versenyre benevezett szépséges Cane Corsokat!

Ekkor történt az, hogy a hátunk mögött elhelyezett elkerített részen, egy hangosan és keservesen ugató kutyusra lettünk figyelmesek. Párommal megjegyeztük, „Jé, milyen nagy fejû Cane Corso, s milyen vékonyka”! A kerítéshez közeledve a kutyus ugrálni kezdett, s láthatóan a rendezvénybõl való kirekesztés volt a nagy izgatottságának oka.

Na innen kezdõdik a hangos és nagyfejû kutyussal, Daewoo-val történõ kapcsolatunk!

A kerítésnél szemlélõdve és ismerkedve a kutyussal jött oda az a hölgy, akivel már az érkezésünkkor beszélgettünk, s aki a meglévõ kutyusához fogadott örökbe egy Cane Corso-t. A vele történõ beszélgetés alatt fogalmazódott meg bennem, hogy nem lehet azt a szomorú tényt tétlenül elfogadni, hogy ebben a mérhetetlen felesleget felhalmozó
társadalomban, ilyen gazdátlan, szeretetre éhes élõlények várják a megváltást! Jól ismert mindenki számára: „Ha megmentesz egy lelket, az egész világot mented meg”, de még ennek ellenére sem gondolkodtunk örökbefogadáson, csak valamilyen más alternatív segítségnyújtáson.

Ez a hölgy irányított olyan gondozók felé, akik esetleg többet is tudnának mondani
Daewoo-ról, de én, továbbra is csak a segítségnyújtás formájával kapcsolatban szerettem volna informálódni. Így jutottunk el a rendezvényen részt vevõ gondozóhoz, Ernõhöz, akirõl gyorsan kiderült, hogy egy hihetetlen kedves és megnyerõ személyiség, akinek az élete része a „kutyák” és a segítségnyújtás.

A Találkozón beszélgetésbe elegyedtünk több résztvevõvel és önkéntes segítõkkel is, akik egytõl-egyig különleges és ritka emberi tulajdonságokkal rendelkeztek, de a legjobban szembetûnõ az volt számomra, hogy rettenetesen figyelnek egymásra, és velünk, „idegenekkel szemben” is készségesek, barátságosak voltak! Ilyet az ember nem sûrûn tapasztal a hétköznapok rohamában, vagy én vagyok mindig rossz helyen:) De itt úgy éreztem magam, mint egy nagy „családban”, melynek vendégei és szemlélõi lehettünk...

Ernõvel megbeszéltem, hogy a rendezvény adott programjának befejezését követõen, kimegyünk Daewoo-val és más kutyusokkal is közösen sétálni, s akkor minden kérdésemre megpróbál válaszolni. Úgy voltam a párommal, hogy még hétvégi programnak is jó lesz, vagy Zafira szocializációs tréningjének is nevezhetjük majd, ha más kutyusokkal közösen sétálunk, s esetleg ezzel még gazdátlan kutyusoknak is jót teszünk. Még egy virtuális örökbefogadás gondolatával is eljátszottam, mely lehetõségrõl a fentiekben írt hölggyel történõ beszélgetésünk során értesültem!

Ernõ jött és megtörtént az ismerkedés... Séta alkalmával megismertük Daewoo történetét, személyiségének fõbb jellemzõit, s azt kell mondjam, Daewoot picit megszerettük. A séta és a beszélgetés során gyorsan kirajzolódott bennem, hogy Daewoon egyfajta módon segíthetünk a legjobban, ha magunkhoz vesszük, s szeretetben és gondoskodásban gazdag életteret biztosítunk neki!

Ernõvel abban maradtunk, hogy gondolkodjunk még az örökbefogadáson, s jövõ héten szombaton ejtsünk meg egy ismételt közös sétát. Egy hét, szinte kettõnek tûnt, annyit gondolkodtunk és beszélgettünk a
párommal… Biztosan jó ötlet, bírjuk majd, és ha nem olyan nyugodt mint Zafi, ha ezzel kárt okozunk Zafinak, ha megsérül lelkileg? A mérleg másik oldalán a segítség nyújtás vágya, s hogy esetleg Zafinak is jobb lesz, ha lesz egy társa, de hát ezzel kapcsolatban Zafit hiába kérdeztük :)
Az ismerõseink és rokonaink körében is megosztó volt az örökbefogadással kapcsolatos
vélemények, de mégis többen óckodtak és óva intettek az ilyen mértékû elkötelezõdéstõl,
bár az örökbefogadást mindenki sokra tartotta!
Eltelt az 1 hét, s a megbeszéltek szerint, a szombati napon elmentünk Zafival a Noé
Állatotthonba, ahol Ernõvel és Daewoo-val megejtettük a közös sétát! Ernõnek meséltünk a félelmeinkrõl, az ambivalens érzéseinkrõl, s az örökbefogadással kapcsolatos
kérdéseinkkel folyamatosan bombáztuk, aki hihetetlen türelemmel és odafigyeléssel azon volt, hogy Daewoo-t minél jobban megismerjük, s az esetleges kételyeket eloszlassa bennünk.

Daewoo és Zafi közömbösek voltak egymás számára, de mint írtam, Zafi nem egy
tökéletesen szocializálódott kutyus. Minden túlzás nélkül bátran állíthatom, Daewoo közeledése felénk egy neutronbomba volt a szívnek, olyan mint a „piros ász”, nálunk mindent vitt!
Végül abban maradtunk, hogy a jövõ hét pénteken Ernõ és Orsi (akit közben úgy
ismertünk meg, hogy Õ a Cane Corso fajtamentõ csoport vezetõje) elhozza Daewoo-t hozzánk, hogy az örökbefogadási szándékunknak, hiteles nyomatékot adjunk.
Na még 1 hét agyalás, s a párommal már éjszakákon át nem aludtunk, s nagy igyekezettel készültünk az új családtag fogadtatására!
Eljött a nagy nap, s megjött az új jövevény, melyet óvatos örömmel fogadtunk, mert a vele kapcsolatban vizionált kétségeinket nehezen tudtuk levetkõzni, s átadni magunkat a
megismerésnek! Lassan, de elkezdõdött az összeszokás, s mondhatom, Daewoo is csodakutya ám, nem csak a mi Zafikánk! Egy másik ismeretlen személyiség, akinek minden pillanata és cselekedete arról árulkodik, hogy egy biztos otthon és szeretõ gazdi reményében mindenre képes lenne. De hát nem kell csodálkozni, a Cane Corsok egyébként is csodakutyák, hihetetlen érzékenységgel és kifinomult lélekkel megáldott, angyali
teremtmények!

Na de a lényeg most jön! Eddig abban a tévedésben voltam, hogy az én Zafikámnak
mindent megadtam, s hiányban bizony nem szenvedett. De sajnos a szomorú és önvádló
tény az: „én ugyan példás gazdája, de nem társa voltam Zafinak, mert amit egy kutya egy másik kutyának megadhat, arra ember nem képes, hiába minden igyekezet!”







Azok a hajnali játékok és bunyók, a vacsora utáni kötél húzások és fûben hempergések,
egymás pofijának és fülének nyalogatása, a közös „falkában” történõ séták és
kergetõzések, azok a közös gazdivárások és figyelések, na ezek jellemzik Zafi és Daewoo
jelenlegi kapcsolatát, amit így 3 hét elteltével jegyzõkönyvezhetek. Az biztosan
mondhatom, hogy Daewoo érkezése felborzolta a családi állóvizet, de Orsi és Ernõ
lelkiismeretes kontrollálása, megnyugtató példa arra, hogy milyen egy igazi, felelõs
gondoskodás, törõdés, ami napról-napra megerõsítette bennem azt a gondolatot: „Te
egyszer s mindenkorra felelõs lettél azért, amit megszelídítettél”!






Persze elferdíteném a valós tényt, ha azt állítanám, hogy nem jár plusz munkával és
költséggel két kutya tartása, vagy ne akadna az eddigiekhez képest eltérõ és megoldandó
helyzetek, de szívbõl vallom és valljuk a párommal azt az érzést, hogy az esetlegesen
felmerülõ terheket elhomályosítja és megszépíti az a tény, hogy tudjuk, ugyan hosszas várakozás után, de Daewoo hazatalált…

Külön köszönet, Orsinak és Ernõnek, a példamutató emberi helytállásáért!

Üdvözlettel,

Zafira & Daewoo gazdik :)


Megosztom a Facebookon