Cane Corso fajtamentés logo

Gazdira váró cane corsokGazdira váró cane corsok Gazdira váró cane corso keverékekGazdira váró cane corso keverékek Közvetített cane corsokKözvetített cane corsok Elveszett/talált cane corsokElveszett/talált cane corsok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a cane corsorólTudnivalók a cane corsoról Corso KurírCorso Kurír Állati hírekÁllati hírek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Backy elsõ pár hete
2015.02.25.
"Sziasztok, Backy vagyok, ha valaki esetleg nem emlékszik rám, én vagyok az a kislány, aki az anyukájával Shívával érkezett a NOÉ-ba. Õ is szerencsére gazdira talált, s most végre én is gazdis lettem! Sokáig nem hittem el, de úgy tûnik ez már végleges.
Az elmúlt négy hét nagyon izgi volt. Úgy kezdõdött, hogy Ernõ egyik este eljött értem és autóba tett. Megváltás volt kiszállni mikor megérkeztünk, s a kapunál ismerõs hang hívogatott. Megörültem, mert korábban többször hallottam már ezt a hangot, mindig finom falatokat adott a sétáltatások alatt, gondoltam most is leesik egy-kettõ. Meg is próbáltam a zárt kapun bemenni, de nem sikerült. Aztán viszont nagyon megijedtem, mert egy meleg, számomra nagy házba hívogattak mindketten be. Óóóóó, gondoltam, ez biztos valami csapda, én ide biztosan be nem megyek. Persze hosszas noszogatás után õk gyõztek. Nem is volt olyan rossz, de nem értettem mivel érdemeltem ezt ki. Puha, meleg fekhely, játékok, hát csak óvatosan mindennel, gondoltam.



Persze jöttek a finom falatok is. Aztán megismerkedtem egy másik négylábúval, kissé megörültem, hogy nem én vagyok egyedül, de folyton azt hajtogatták, hogy óvatosan a cicával. Én nem akartam õt bántani, amíg õ nem piszkál, de gondoltam mondogassák csak. Ernõ elment én meg már inkább maradtam volna, de az új gazdim fenekétõl nem mentem távolabb 1-2 méternél a biztonság kedvéért. Van egy pici emberke is itt, hát eleinte rémisztõ volt. Sikongat, szaladgál, kiabál, had ne soroljam. Viszont mindig megsimogat, s a legtöbb falat mindig tõle érkezik. Most már annyira nem félek tõle, rájöttem, hogy csak a hangja nagy. Elsõ este nagyon nehéz volt, nem volt elég, hogy a gazdám ágya mellett aludhattam volna, én folyton csak nyalogattam volna. Másnap reggel autóba ültettek. Hááááááááát, aki azt kitalálta!!! Ülök és közben megyek? Nem kutyának való, legalábbis nekem nem. Jó volt egy nagyot sétálni utána, de mikor azt kérték, hogy újra szálljak be, gondoltam csak viccelnek. Ehhez nekem több idõ kell, akkor inkább nem kell erdõ és rét, nagy a kert is, meg az utca. Így a gazdám úgy döntött, hogy mikor legközelebb elmegy, akkor bent hagy a házban, nehogy megszökjek. El sem tudjátok képzelni, mekkora öröm volt nekem, mikor visszajöttek! Nekik már annyira nem. Azzal nem számoltak, hogy én az egyik ablakot kiszúrtam magamnak, hogy majd azon kimenekülök, s szépen elkezdtem megrágni a keretét. Másnap megint bezártak a házba, ugye mondanom sem kell, hogy mi történt. Azon kívül, hogy most már a falból kiszedtem az élvédõt is, s fogpiszkálót csináltam az ablakkeretbõl, sikerült kinyitnom az egyik ajtót is, így szépen kipakoltam a lakás tartalmát, s egy fecske módjára, megmutattam, hogy igenis lehet nyarat csinálni a környékbelieknek.



A gazdám végre vette a lapot, s azóta kint vagyok az udvaron, ha õk elmennek, de ez miért tartott eddig megértenie? Ott is van egy meleg házam. Szoktam kapni finom nagy csontot is, mikor elmegy. Én ezeket a biztonság kedvéért elteszem nehezebb idõre, ki tudja meddig lesz ez így.





Elsõ napokban nehezen lehetett becsalogatni a nagy házba, magam sem tudom mitõl féltem, de most már rutinosan változtatom a helyemet. Nappal kint, este pedig bent. Mikor a kis ember elalszik, akkor jön az én idõm, mert akkor csak összebújunk hosszú idõre a gazdival, s sokat beszél hozzám, meg simogat. Azt nagyon szoktam szeretni.




Elsõ nap az ágyra is felmásztam, s csak annyit hallottam, hogy "nah jó, ennek a tekintetnek nem tudok most ellenállni". Még leginkább a gazdim közelében vagyok, de sokat játszunk a kertben, meg futkározok. Sajnos nem minden nap, de igyekszünk sétálni is a környéken. Messzire nem megyünk, mert én minden fûszálat megvizsgálok, leveszem az információt, ezzel órákat is el tudnék tölteni, de hát tudja mindenki ez milyen fontos.



Jaj, egyik nap pedig leesett valami fehér bigyó a földre. Hideg volt, meg puha is. Kicsit gondolkodtam, hogy belemenjek-e, de mikor meghoztam a döntést, nah utána... Hogy abban milyen jó szaladgálni! Tudjátok, én már nem vagyok kölyök, de nagyon tapasztalatlan, így kissé félõs és bátortalan is, de most, hogy végre otthonom van, tudom, hogy végre minden rendben lesz. Hamarosan már nem elszaladok a postás láttán, hanem hozzá, s ha vendégek jönnek, akkor is bemegyek majd a házba, nem ijedek meg tõlük. Ma már nem félek a hintától, sem a biciklitõl (csak egy kicsit). Volt itt 2 napig egy kiskutya. Õ nagyon bátor volt és sokat ugatott. Nah, egyik este én is kipróbáltam. Egész jól ment. Bár a gazdám szerint erényem a kevés ugatás, de azért most már ki fogom néha engedni a hangom. Hamarosan behozom a lemaradásomat, a kiesett éveket, elfelejtem a múltat, s csak a jelenem lesz. Ez minden kutyának jár, bármilyen is a természete, bárhonnan is jön! Mindenkinek megvan a maga álom gazdija, s kívánom Nektek társaim akik még nem tettétek bele a feneketeket a tutiba, hogy értetek is jöjjön el minél hamarabb!
Köszönöm a Noé-soknak, hogy gondoskodtak rólam, hogy lehetõséget kaptam egy új csodás életre!
A gazdim megígérte, hogy ha megszeretem az autót, akkor megyünk suliba tavasszal, így akkor biztosan találkozunk!!!

Sok pacsi: Backy

ui: Jah, és szobatiszta vagyok az elsõ pillanattól. Ez persze nem tudom mit jelent, de a gazdám mindig nagyon büszkén emlegeti, ezért gondoltam én is megteszem."





Megosztom a Facebookon