A Bányász család egyik tagja õ, egy bánya mellett találták õket, innen ered a név. Elõbb az anyját Camilt legyengülten soványan, másnap pedig a kicsiket.
Elven kiskutyák voltak, ahogy ez lenni szokott, ám Banett sosem volt olyan vagány, mint tesói, inkább megfontoltabb, kissé visszahúzódó természetûnek mondható.

Õ Banett, 8 hetesen



Ám érte is eljött az ideálisnak vélt gazdi és be is költözött, de rövidesen jelezte, hogy Banett nagyon fél és ezzel nem tudnak mit kezdeni és vissza is hozták, azzal az indokkal, hogy ez a kutya semmire nem jó és ezt neki egy kutyakiképzõ is megmondta. (No comment, az ilyen magát "kutyakiképzõnek" mondott lényekrõl....)



Nem szánták rá az idõt, energiát, hogy megbarátkoztassák õt egy új világgal, aminek a neve otthon. Akkor sajnáltam, hogy ennek a pici kis kölyöknek, ilyen korán meg kellett tapasztalnia ezeket a dolgokat, de ma már egy cseppet se bánom, mert neki nem azt az életet szánta a sors.
Egy félelmekkel teli kölyköt kaptunk vissza, nem tudjuk mi történhetett az egy hónap alatt, de az állapotából ítélve nem sok jó. Olyan rettegést produkált, mint azelõtt sosem.
Elhatároztam, hogy nem marad kint a menhelyen, hanem hazaviszem a falkámba és megmutatom neki, hogy milyen családban élni és felkészítem õt egy új és szép életre.
Elkezdõdött a bátorító tréning, családi környezetben. Szoktatás az idegen emberekhez, zajokhoz, tárgyakhoz, a pórázon való sétához. Szocializálódni jártunk több kutya közé és lassan-lassan szokott hozzá mindenhez.
Nagyon sokat változott, persze pozitív irányba.






Banett már az otthoni környezetben teljesen magabiztos lett, ott volt a szemében az a feltétel nélküli bizalom. De idegen helyen még lefagyott és nehéz volt feloldani.
Ahhoz, hogy ide eljussak vele, nagyon sokat segített a saját két kutyám is. Bani rendkívül kutya centrikus, kutyáimmal nagyon jól kijött. Don volt talán a gyerekkort idézõ játszópajtás, akit bármikor rá tudott venni a játékra, a hancúrozásra. Yama kutyám maga az Isten volt számára, úgy tekintett rá, mint egy bálványra. Tõle tanult házat õrizni is, minden mozdulatát ezerrel figyelte és próbálta utánozni. (Kisebb nagyobb sikerrel :) ) Õt sosem merte játékra hívni, nem mert kezdeményezni nála,Õk ketten akkor játszottak, ha Yama hívta Banettet.





Nem mindegyik kutya lesz egybõl tökéletes, vannak olyan esetek, mint Banett akinek igenis el kell nyerni a bizalmát, meg kell nyitni, meg kell neki mutatni, hogy kutyának lenni jó is lehet. A leendõ gazdinak is lesz még feladata vele, de közel sem reménytelen, Õ igenis jó kutya, csak meg kell találni hozzá a megfelelõ gazdát.




És lám, eljött az idõ és lett valaki akinek éppen Õ kellett. Az elõzõ kutyájuk is nagyon félénk volt. Persze nagyon sok oda-vissza levelezés zajlott és azon a bizonyos „szûrõn” is megfelelt egy család személyében az álomgazdi.

Miután megtudtuk, hogy utazik (Németországban mûködõ, partner szervezetünk segítségével), minden nap elmondtam neki, hogy vár rá egy új hely, egy új élet, ahol nagyon fogják szeretni õt és amit teszek-hogy odaadom-csakis azért teszem, hogy neki is legyen saját családja, még akkor is ha egy részem belehal. De mindez nem fontos, mert tudom, hogy õ boldog lesz és ez a legfontosabb!


Költözés után rövidesen érkeztek a hírek, amiket mindig annyira várunk, ha valaki gazdához megy. Ilyenkor olyan soknak tûnik a kevés idõ is, de amint azt olvassuk, hogy voltak sétálni és már barát is van akivel összejárnak sétálni és mûködik a kutya és boldog új otthonában, az kicsit enyhít a fájdalmon, amit a hiánya okoz.

Hiszem és vallom, hogy minden kutyának valahol megvan a gazdija, aki eljön érte és ez csak idõ kérdése, még a problémásoknál is. Most közel két évet vártunk és volt egy vakvágány is közben, de az a bizonyos igazi rátalált és HAPPYEND a vége.
Legyél nagyon boldog nagylány sosem feledlek, s tudom valahol én is ott leszek kicsi szíved valamelyik szegletében.

Két levél is érkezett a messzi távolból, amit Õ írt :)

"Hello barátaim!
Mondhatom, hogy egy hosszú hét áll mögöttünk.
Minden nap kimegyünk sétálni többször, hogy találkozzunk néhány új emberrel és kutyatárssal. Egyszer amikor a mama vitt pórázon, megláttam egy "pónit", amikor közelebb ért kiderült, hogy egy gyönyörû kék cane corso, aki a hangzatos Catago nevet kapta. Elkezdtünk játszani egymással és délután még 1x találkoztunk, amikor is teljes testtel egymás felé fordulva hívtuk egymást játszani és nagyokat futkároztunk.
A héten barátok jöttek hozzánk vendégségbe. A gazdimami félt hogy ugatok,örjöngök majd, de egy hangom sem volt, jól és ügyesen viselkedtem.
Aztán már szépen összeismerkedtem velük és kaptam egy akkora borjú csontot, amit csak vontató kötéllel lehetne tõlem elvenni.
Nagyon szeretem ezeket az embereket, akikkel most megosztom az életem.
Szóval kedves elõzõ gazdi, ne aggódj értem, minden rendben van velem. Megtaláltam a családom és boldog vagyok.
Mindent köszönök és nagyon szeretlek.
Banett Banya a rettenthetetlen"


"Hello itt újra Én!
Srácok, srácok hol volt eddig ez a csodálatos élet?
Otthon én egy igazai fõnyeremény vagyok. Imádom a családomat, nagyon. Igazán szeretem dekorálni a házat....bár anya nem igazán értékeli az ellopott cipõket.
De örüljön, hogy szobatiszta vagyok. Reggelenként úgy kell elosonnia mellettem a nappaliban, mert ha elõbb ébredek mindig vele akarok menni. De nem túl ügyes, mert én sokkal hamarabb felébredek, mint õ.
Ma itt volt a kéményseprõ bácsi, anya elõvigyázatosságból megfogott, mert ki tudja mit váltanak ki belõlem a sötét ruhás emberek. De én csodásan viselkedtem és senkinek nem lehet kétsége a felõl, hogy engem csak szeretni lehet.
A vihartól még mindig eléggé rettegek, illetve vannak valós és képzelt félelmeim, pl. a kerítésektõl, sövényektõl és egyes házaktól. Csak akkor vagyok nyugodtabb, ha a megszokott útvonalon közlekedünk.

Csak szeretném tisztázni, hogy tökéletes kutya vagyok és bár nem én vagyok a családban az egyetlen, de nekem még a 2 pasi is mindig azt mondja, hogy nagyon kedvelnek.
Kellemes estét és szép hétvégét nektek.
Banya és "tartozékai" :)"


Pár kép, új életébõl







Sok boldogságot Banett!! <3