Cane Corso fajtamentés logo

Gazdira váró cane corsokGazdira váró cane corsok Gazdira váró cane corso keverékekGazdira váró cane corso keverékek Közvetített cane corsokKözvetített cane corsok Elveszett/talált cane corsokElveszett/talált cane corsok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a cane corsorólTudnivalók a cane corsoról Corso KurírCorso Kurír Állati hírekÁllati hírek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Nala és Fred II. - Fred beavatása
2013.08.24.
Megint túl vagyunk egy igen jelentõs állomáson Fred beszoktatásával kapcsolatban. Mivel a dolog rendkívül, sõt mondhatom várakozáson felül jól sikerült, úgy gondoltam, megosztom az örömünket Veletek is!!! Hogy lássátok, hatalmas dolog az a rengeteg erõfeszítés, amivel a kutyákat mentitek, gazdához juttatjátok és nyilván rajtunk kívül még sok rendkívül hálás gazda gondol Rátok szeretettel nap mint nap. Külön szeretném megköszönni Poroszkai Orsinak a segítséget és az õszinteségét, amivel terelgetett minket a nekünk legjobban megfelelõ kutya kiválasztásában, hiszen az már fel siker, ha a szimbiózis tagjai pásszolnak egymáshoz … nos, igen … mi már nem vagyunk tinédzserek, nyilván egy örökmozgó, perpétum mobile természetû kutya sok lenne nekünk, de a nyugodt-higgadt típusúból még kettõ is belefér az életünkbe! 
Ez azért nem egy amerikai mese, ezért el kell mondanom, hogy néha voltak nehezebb pillanatok a mi Freddibéjjbinkkel, de meg tudtuk oldani és mivel az élethez azért kell egy nagy adag empátia és humor, így hamar felülkerekedtünk a nehézségeken, amihez persze az volt a legnagyobb segítség, hogy a kezdeti állapot – melyben a mi Fredünk kicsit nehézfejûnek és értetlennek tünt – hipp-hopp elszállt, a mulya és nehézkes kutya elkezdett kinyílni, beilleszkedni a családjába, meg akart felelni és ezért tett is (no meg mi is), így mára ki kell jelentenem felelõsen, hogy a fekete ogre rendkívül okos, jóindulatú és szeretetreméltó!
Itt volt például a papagájok esete. Õ még nyilván ilyet nem látott (csak súgom, hogy a papagájok sem ekkora kutyát) amikor elõször találkoztak többen közülük leestek a rúdról Fred láttán, kellett egy kis idõ, míg megszokták, hogy ha kinn vannak a teraszon a Gólem idõnként népszámlálást tart köztük, mára már nyoma sincs a félelemnek, sõt Zebulon, ha Fred odamegy a rúdjához azonnal kihúzza magát és mind a fél kilós izmos férfitestét felfújva ellentmondást nem tûrõen közli vele, hogy „Fred! Takkkarogggyáá a helyedre! Noooomális vagy?!”
Viszont Fred is megszokta, hogy a hatalmas kalitokban élõ szárnyasok nem kifejezetten az õ vacsorájáként vannak tartva, tudja, hogy nem mehet be a papagájok szobájába, lefekszik az ajtóban és onnan figyeli a tollas bandát, de ha teheti az ajtó melletti kis tárolóról ellopkod ezt-azt (mert az nyilván csak valami különlegesen finom dolog lehet amibõl õ nem kap, de a sok tollasseggû igen). Azért néha érik csalódások, mert a múltkor a tolvajlás eredményeképpen sikerült megszereznie egy zöld fagolyót, ami az egyik játékról esett le, a két mancsa közé fogta és megdicsõült pofával kezdte elrágni, aztán nagyon savanyú képet vágott, mikor levágta, hogy az bizony csak fa…. Bár aztán pillanatok alatt fogpiszkálót készített belõle, annyival is kevesebb jut a tollas pestiseknek!! :)
Tehát maga a beavatás azt jelentette, hogy a Fred megismerkedett a család többi, nem nálunk élõ tagjával. Egészen pontosan a óvodaszünet alatti unokafelvigyázás ideje jött el. Mióta hozzánk került nem találkozott még a gyerekekkel, valahogyan úgy sikeredett, hogy éppen nem tudtak jönni az egyéb elfoglaltságaik miatt. Unokából kettõ jutott nekünk eleddig, Rebeka, aki 6 éves, már igazi nagylány, õ nem az állatszeretetérõl híresült el, bár Nalát feltétel nélkül szereti (ki nem?  ) és Maugli (Lacuska) aki 4 éves és nem véletlenül becézzük így. Õ valamiféle Felsõ Kegyelem folytán egyszerûen vonzza az állatokat, soha a 6 nagypapagáj közül egyik sem csípte meg (pedig van köztük kifejezetten mizantróp természetû is), sõt a legkedvesebbel, Sámsonnal igazi szeretetteljes kapcsolatban vannak, a nagy zöld madár megy vele mindenhová a lakásba, ha játszik akkor együtt autóznak és igen szeret Maugli ölében üldögélni, ha tehetné, még este is menne vele aludni.:-)






Összeismertettük tehát õket, a gyerekek anyukája azért kicsit belefehéredett, mikor meglátta a mi trollunk méreteit, de valahogyan Fred ráérzett és amikor leült azonnal odament és nemes egyszerûséggel beállt a keze alá, nem lehetett nem megsimogatni, akkor ránézett és a nagy barna szemekbõl csak jóindulat sugárzott. Így járt Maugli is, nézegette Fredet, majd mikor az ülõgarnitúrára ült a mamája ölébe Fred odament és neki is felajánlotta a fejét egy simire, a kisfiú, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, a pici kezeivel megsimogatta a hatalmas buksit és kész, innen már cimbik voltak és ott volt még Nala is, az örök szerelem….. :)






Ettõl fogva már nem kellett keresnem, tudtam, hogy õk hárman együtt bandáznak mindenhol. Nagy elõny, hogy Nala és Fred egy pillanatra sem volt és most sem féltékeny egymásra, ha megsimogatod az egyiket a másik nem ugrik oda acsarkodva, hogy õt is, szépen kivárja mind a sorát. (Egyetlen dologra kell ügyelni és az a kaja. És nem Fred miatt, nála teljesen elmúlt a morgós-kajamiattharcias idõszak) hanem mert Nala nagyon féltékeny az ennivalóra, talán azért, mert õ régen éhezett. Evéskor mindketten külön vannak a másiktól, az edények azonnal elmosódnak és elrakódnak, ha végeztek, úgyhogy igazán ebbõl sincs acsarkodás, de erre oda kell figyelni, mert Nala simán nekimegy Frednek, ha úgy érzi, veszélyben az étele, sajnos egyszer már ez bebizonyosodott, de tanultunk belõle.)
Innen indult tehát az igazi nyaralás a gyerekeknek és a kutyáknak. Már reggel együtt jártuk a rétet, délelõtt a nagy meleg miatt a lakásba szorultunk ( a szó szoros értelmében, mert a pici hálószobában, ahol ilyenkor a srácok megnéztek egy-egy mesefilmet a tenyérnyi padlót elfoglalta a sötét király és a világos királynõ, ott felvigyázták a gyerekeket. Ha kikerült a teraszra a játszószõnyeg õk is oda telepedtek, nem sok szabad hely maradt rajta, de Fred hasa mellett is kíválóan lehetett a kocsikkal parkolni, akárcsak Naláé mellett.




Esténként, ha vittem fel a gyerekeket fürdetni erélyesen rá kellett Fredre szólni, mert különben õ is feljött a meredek lépcsõn (engem a víz levert mikor elõször feljött, lefelé meg konkrétan igyekeztem visszafogni, nehogy lezuhanjon a hatalmas test, a lépcsõ nagyon meredek, de õt ez sem zavarta, ment a kölkek után, vigyázni rájuk, játszani velük). Amikor pedig lefeküdtünk a hálóba azonnal elfoglalták az õrhelyeket, sokszor arra ébredtem éjszaka, hogy egy nyálas-szõrõs medvefej nyalogatja az arcom (mondtam is neki, hogy bekaphatna valami rágót, mert elég büdi a lehelete :) ), ott szuszog mellettem, megnézte, hogy meg vagyunk-e még :) )


Küldünk még pár képet a játékról az udvaron:

















Nagyon vidám napok voltak ezek, jól érezte magát ember és kutya egyaránt, sõt a tollasok is, mert õk egész nap a terasz páholyából követhették az eseményeket.
Azért, a két bébiszityó is kidõlt idõnként, Maugli energiája hihetetlen:






Nem is nagyon akaródzott a gyerekeknek haza menni, még egy napot ráhúztak a hazamenetel elõtt, aztán sírva-ríva indultak. A kocsiból Maugli még visszaszólt: „Mama, mondd meg Nalának és Frednek, hogy puszilom õket, mert biztosan már most hiányzom nekik! Jövök hozzájuk, amilyen hamar csak tudok! „




Megosztom a Facebookon