Cane Corso fajtamentés logo

Gazdira váró cane corsokGazdira váró cane corsok Gazdira váró cane corso keverékekGazdira váró cane corso keverékek Közvetített cane corsokKözvetített cane corsok Elveszett/talált cane corsokElveszett/talált cane corsok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a cane corsorólTudnivalók a cane corsoról Corso KurírCorso Kurír Állati hírekÁllati hírek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Nala II. ( Egy Noés cane corso története)
2013.07.19.

Kedves Noésok!


Ugyan még egy hete sincs, hogy beköltözött hozzánk az új Lakó, mégis szeretném elmesélni Nektek ennek a pár napnak a történetét.
Szombaton érkezett hozzánk a Noé Cane Corso Fajtamentéstől, Ferdinándként, a lányok kinn egyszerűen Ferinek vagy Ferkónak szólították (bár őszintén szólva arra se nagyon hallgatott) majd nálunk a keresztségben a Fred nevet kapta.
Valahogyan teljesen természetes volt az egész antré …... megjött és mintha ez így lett volna megírva, bejött, megszaglászták egymást a mi Nalácskánkkal és onnan azonnal játszani kezdtek. Később egymás mellett pihengettek, Fred beköltözött az új családjába.
Eltelt a délután, majd az etetésnél kiderült, hogy a mi Fredünk azért némi dominanciával rendelkezik. Konkrétan jó rendesen oda morrantott Orsinak ….. ! Na hoppácska, ez egy új élmény volt a mi egyszerű és békés életünkben, tekintve, hogy többek szerint is mi rendelkezünk a Föld legmimózább, legérzékenyebb corso kislányával, akinek nem hogy a hangodat nem kell megemelni, már ha ferdén nézel rá, akkor is búbánatos és bűntudatos szemekkel néz rád, hogy már attól lelkiismeret furdalásod lesz.:-)
Hát akkor én azért behúztam a konyhába azonnal, hogy gondoljuk is át az előbbi élményeket! Orsi, aki (már rájöttem) civilben gondolatolvasó vagy valami ilyesmi, beszólt a teraszról: “Most mire gondolsz?” Először is arra, hogy itt ez az 50 kilós ogre, szín tiszta izom, hát mi a frászt fogunk csinálni, ha úgy dönt, hogy ezentúl ő dresszurálja a családot és nem fordítva?! Aztán azonnal arra, hogy mindennek oka van, talán nem foglalkoztak megfelelően vele, nem tudja, mi az a szeretet, mi a jutifalat, hogy minden falkában vannak szabályok, amelyek szerint viselkedni kell és ezt neki is meg kell tanulni, hiszen összességében igen jóindulatú óriásnak tűnt. Harmadszor pedig elmondtam magamnak, hogy “ Öreglány, csak nem fogsz megijedni tőle??
Vannak papagájaim, akik viselkedés zavarosak, befogadottak, őket is tudom kezelni és ők is tudnak marni, harapni rendesen ha akarnak, hogy azért 49 és fél kiló differencia is van ebben a pakliban......? Hát majd megoldjuk! Nálunk az a legfontosabb szabály, hogy aki ide egyszer jegyet vált, az itt is marad örökre, egészségben-betegségben, amíg csak él.”
Eme hatalmas felismerést azonnal meg is osztottam Orsival, megbeszéltük, hogy bármi problémám van a viselkedés területén segítséget kérek, Vitéz Klári és Ő is bármikor hívható, ha szükség van tanácsra. Az alapokat megbeszéltük, a szerető szigor és következetesség elve alapján.
Fred egész éjjel koválygott a lakásban (bár kapott egy igen kényelmes szivacságyat) de nyilván nem találta a helyét.
Reggel frissen és fiatalosan indult a nap, jött a reggeli. Fred is megkapta a kaját, én meg szépen odaálltam mellé, egy fél méterre, nem piszkáltam, beszéltem hozzá és vártam a reakciót. Fred nekiesett a reggelinek, a szó szoros értelmében zabált, a döbbenettől csak álltam meredten. A mi Nalánk úgy eszik, mintha az Angolkisasszonyokhoz járt volna, kulturáltan, pici falatokat tép, jól megrágja, aztán komótosan hozzákezd a következőhöz. Most itt előttem Fred személyében valami éhező, núbiai kutya debütált, nem is tudom, két vagy három perc kellett hozzá, hogy az egész ( egyébként elég emberes adagot) felzabálja, majd látszott a szemén, hogy igen elégedett a kiszolgálással. Simán elvettem a tálat előle, semmi necc és morgás.
A nap jól telt, két apró malőrünk volt. Térültem-fordultam és uramfia mit látok, ez a kis fekete ördög békésen szunyókál a teraszon a kanapén, ami nálunk tilos, így hát megfogtam a nyakörvét és szépen lehúztam az Anyaföldre. Ez a momentum később megismétlődött, mert újra bepróbálkozott, de akkor sem járt sikerrel a kanapéfoglalás, van gyönyörű ágya, pihenjen azon.
Estefelé átmentünk kettesben a szemben lévő bekerített, hatalmas telekre és a behívással próbálkoztunk. Először nem sok sikerrel, konkrétan azt mondhatom, jó alaposan leszarta, hogy én ott megpróbálom magamhoz hívni. Aztán egyszer véletlenül pont hívtam és ő pont felém kóricált, mikor odaért pánikszerű gyorsasággal betoltam a pofájába a jutifalatot és láss csodát, ez az érdektelen, nemtörődöm viselkedés azonnal megszűnt, átváltott hypogriff üzemmódra és mint Kincsem, rohant, mit rohant, vágtázott, ha elhangzott a varázsszó: “Gyere!”. A jutifalatot pedig úgy vette el a kezemből, mintha hímes tojás lenne. Jól meg is mozgattam, aztán irány haza.
Időközben Vitéz Klári véleményét is kikértem a nevelés ügyében, úgyhogy aznap este a mi derék Fredünk már az én kezemből fogyasztotta a vacsoráját, nem is akárhogyan. Ahhoz, hogy a finom falatok belekerüljenek a pofájába le kellett ülnie, ült is mint egy Hadik huszár olyan feszesen, öröm volt nézni, ahogyan lecsapta a kis szőrös seggét és szépen megeszegette a kaját. Ha véletlenül egy-egy pici darab leesett akkor az ujjammal mutattam neki, nem próbált sem morogni, sem egyéb módon megszabadítani a felső végtagjaimtól. Vacsi után némi hát- és vállveregetés volt a jutalma, majd Buddha nyugalmával odatartottam a tálját, onnan szépen kinyalhatta a hús levét oszt passz, mehetett a dolgára. Hát működik ez, ha működtetjük!!!:-)))
Azonban este ért a legnagyobb meglepetés. Már mindenki feküdni készült, Nala a szokott helyén, az ágy végénél a földön, Fred kinn a teraszon a matracán. Éjszaka aztán felébredtem, gondoltam, megnézem, mit csinál a kis kópé, hát majdnem rá is léptem. Ő corsosága az ágyam mellett pihent szorosan. Azóta ez a maga választotta hely, ahol kipiheni a napi fáradalmakat.
Így azt mondhatom, nagyon jól alakul a kapcsolatunk, Fred kiválóan motiválható jutifalattal, azóta már egy csomó mindent megtanult a házi szabályokból : a konyhába nem megyünk be, nem ülünk az éppen étkező humánok elé, hogy kinézzük a szájukból a falatot és vastag nyálcsomókat eresszünk a pofánkból, nem játszunk a nappaliban, arra ott az udvar és egyre jobban veszi az akadályokat.
A kapcsolata Nalával felhőtlen eleddig, sőt észrevettem, hogy sokszor odamegy a kis pumalányhoz, orroznak egyet vagy megnyalják egymás pofáját, érezhető összhang van köztük. :-) És nekem ez a legnagyobb boldogságom velük kapcsán. Nala depije hipp-hopp eltűnt, vigyorog teli pofával, húzza-vonja a fekete titán pofalebernyegét, ő pedig türelmes boborjánként tűri, játszik Nalával. :-)




Immáron, hogy két corso lakik az udvaron számot kellett vetnünk azzal a ténnyel, hogy két kertépítő mérnököt fogadtunk be, aminek folyományaként némileg a kert berendezése is megváltozott. Tegnap például a Hakuro-Nishiki fűzfámat metszették meg, mert nyilvánvalóan látszott, hogy az elmúlt időkben, mikor Nala még egyedül élt, az aljas fűzfa képes volt vagy 10-15 vesszőt is hozni, no ez mára már nem probléma, kissé meg lett ritkítva. Ugyanígy járt a szomorúfűz is, ami melől a támasztékot szedték ki és rágták szét, de igazuk is van, tanulja meg az a nyomorult fűz, hogy álljon meg a maga lábán ….! :-D Pedig a kedves szomszédaink jóvoltából hetente kapunk 4 felé aprított kandallófát ( igazi jó keményfa) amin a fogpiszkálógyártás tudományát gyakorolhatják. :-)
Ezek alatt az idők alatt még igen kellemes felfedezéseket is tettem Fred kapcsán, aki kivételes óvatossággal kezeli a 76 éves anyukámat. Kifejezetten szeret mellette üldögélni, a mama a kis, vékony kezeivel simogatja a Kingkong fejét, aki mancsol neki és beleteszi a nagy buflák fejét mama ölébe. Szinte érzi, hogy mama labilis, gyenge és nagyon óvatosan mozog mellette. Szuper kutya! :-)
Tegnap este már mindenkit elrendeztem, egy párnán ültem a lépcső tetején. Mikor észrevette azonnal odajött, leült mellém. Istenem, ez a hatalmas jószág, büszkén,feltartott fejjel, én pedig átölleltem a széles hátát, mellkasát, akkor lehajolt, megnyalta az arcomat, aztán a kezemet is és így üldögéltünk egy jó darabig.
Te is otthon vagy már Freddibéjbi, nincs soha többé fojtós-szöges nyakörv, csak a falka, aminek már Te is a tagja vagy! Élj sokáig közöttünk békében és szeretetben! :-)

Nagyon köszönöm, hogy megkaphattuk és mára már a mi családunk tagja lehet!





Megosztom a Facebookon