Cane Corso fajtamentés logo

Gazdira váró cane corsokGazdira váró cane corsok Gazdira váró cane corso keverékekGazdira váró cane corso keverékek Közvetített cane corsokKözvetített cane corsok Elveszett/talált cane corsokElveszett/talált cane corsok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a cane corsorólTudnivalók a cane corsoról Corso KurírCorso Kurír Állati hírekÁllati hírek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Lepke a gyógyulás útján
2012.11.20.
Közel egy éve került egy különösen vad cane corso a Noé Állatotthonba, a Cane corso fajtamentés gondozásába. Ez a kutya szinte ellehetetlenítette a gondozását, és a vadsága miatt szóba sem kerülhetett esetében az örökbe adás. Senkit és semmit nem tûrt meg maga körül és bizony ez egy ilyen kõ kemény felépítésû kutyánál egyáltalán nem vicc. Az agresszió azonban legtöbbször nem a kutyák hibája. Sokkal inkább ez is a gazdiké, akik nem megfelelõen tartják õket. Ennek a kutyának hihetetlen szerencséje volt, hiszen jött egy Angyal, aki bevállalta a súlyos viselkedés problémáival ideglenes befogadóként. Más lehetõség nem lévén hosszú viselkedés terápia kezdõdött a vadorzónál. A terápia lassan lassan egyre szebb eredményeket hozott és a változásra utalva pedig a kutya új hívónevet kapott: Lepke.

Feri, Lepke ideiglenes Angyala újra bejelentkezett a legfrissebb hírekkel:

Lepke gyógyulóban
Elõzõ cikkemben http://www.canecorsomentes.hu/index.php?pid=2&cid=98 arról olvashattatok, hogy egy szalagsérülés miatt nem folytathattam a viselkedés terápiát a Noé Állatotthon jó útra tért gengszterével, Lepkével. A címbõl már bizonyára sejtitek, hogy ez a cikk a fordulatról fog szólni.

Lepke sérülése nem igényelt azonnal beavatkozást, hiszen nem életmentõ mûtétrõl volt szó, mégis a gyorsaságnak kritikus jelentõsége volt. Nyilván mindenki el tudja képzelni, hogy milyen erõs fájdalmakkal járhat egy ilyen sérülés, és milyen szívszorító látni azt,hogy Lepke nem használja az egyik lábát. Az igazi problémát viszont az jelentette, hogy így nem tudom biztosítani számára azt a mozgásban, ingerekben gazdag életmódot, ami a terápiájához szükséges. Lepke viselkedése nagyon sokat változott. A nem kívánt viselkedési formák gyakorlatilag kioltódtak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy megszûntek, hanem csupán gátlás alá kerültek. Így elõfordulhat, hogy a gátlás alá került agresszió újra elõtörhet a kutyából. Ez az úgynevezett spontán kiújulás. Ha Lepkét nem tudom mozgatni, elfárasztani mind fizikailag, mind szellemileg, akkor az összegyûlõ ösztön energiák miatt ennek a valószínûsége drámaian megnõ. Ettõl volt olyan sürgõs Lepke mûtétje.
És láss csodát, a cikk megjelenése után szinte azonnal jelentkeztetek és felajánlottátok segítségeteket, támogatásotokat. Nemsokára fel is hívott Orsi a fajtamentés vezetõje, hogy összegyûlt Lepke mûtétjére a pénz, így neki is kezdhetünk. De mielõtt rátérnék Lepke gyógyulására engedjetek meg, hogy megosszam veletek személyes élményemet.

Számomra a karitatív tevékenység teljesen természetes. Gyermek korom óta végigkísér valamilyen formában. Szerveztem már gyûjtést és adományoztam magam is nem egyszer, még egészen nagy kampányokat is csináltam a munkám révén. Osztottam ingyen ételt vagy éppen takarókat, játékokat árvízkárosult gyerekeknek. Építettem gátat árvizekkor. Késõbb a kutyakiképzés során speciális mentõ lettem. Többek között dolgoztam Felsõzsolcán, Devecseren és Kolontáron is, néha combtõig merülve a vörös iszapban az eltûnt személyeket keresve. Mindezeket azért írom le nektek mert számomra a segítségnyújtás, a karitatív tevékenység a világ legtermészetesebb dolga. Nincs benne se pátosz, se hõsiesség. Egész egyszerûen a mindennapok része. Pont annyi, mint átadni a helyünket az idõsebbnek, vagy segíteni egy lerobbant autón. Tenni amit éppen kell és kész. Azért beszélek errõl, mert tudom, hogy sokan hasonlóan gondolnak. Adnak, tesznek és mennek tovább pátosz nélkül.
Mikor a hívást kaptam, hogy nem sokkal a cikk megjelenése után meg is lett a pénz a mûtétre, rájöttem, hogy ez nem így van. Mivel Lepke már jó ideje velem van, nagyon közel áll hozzám. Kicsit úgy éreztem, mintha rajtam is segítettetek volna. Ebbõl az aspektusból, a szükség oldaláról nézve pedig a karitativitás már egyáltalán nem a természetes, hanem a csodálatos dolgok közé tartozik. Leírhatatlan érzés hogy órák alatt érkezik az összefogás, a tenni akarás, a segítség. Nagyon-nagyon fontos dolog ez, büszke vagyok rátok és hogy egy vagyok közületek. Legyetek Ti is büszkék magatokra, és ha nem is érzitek mindig pontosan milyen nagy segítséget is nyújthattok, igyekezzetek segíteni akkor is. Szóval a szememben hõsök vagytok, nem hiába mondják itt rátok “Angyalok” Nagyon köszönöm, hogy segítettetek Lepkének! Lepke elsõ mûtétje végül hamar megtörtént Dr. Boda Attila erõfeszítéseinek köszönhetõen. A teljes gyógyulás több hónapot is igénybe vehet, Lepke azonban viszonylag gyorsan gyógyul. Mára már használja a lábát, csak néha, nagyobb terhelés után kezdi kicsit kímélni, felemelni. Hogy a fizikai terhelést a lehetõ legkisebbre szorítsam, ugyanakkor a szükséges mértékben le tudjam fárasztani több tanulást iktattam be a mindennapokban. Hamarosan ez a lába teljesen felépül, az után pedig lassan sor kerül a másik lábának mûtétére is.

Köszönjük Ferinek és családjának amit ezért a kutyáért tesznek. Érdemes megnézni Lepke albumában a képeket, melyek többet mondanak minden szónál: http://www.noeallatotthon.hu/gallery/SPECIALIS-PROGRAMOK/CANE-CORSO-FAJTAMENTO-CSOPORT/Gazdi-keresok/Lepke/






Megosztom a Facebookon