Szió!
Bocsánat, hogy csak most jelentkezünk, csak sûrû volt a tegnapi nap... :)
Elõször is mindenki halálra simogatta, a fején már szép fényes a szõre. Levi kis huga pedig elõkotorászta az összes létezõ labdát az udvarban, úgyhogy mindenki futkorászott tegnap, csuda jól lehet vele focizni. :) Utána elindultunk sétálni egy nagy körre, menet közben beugrottunk a nagyszülõkhöz is (õk is a hegyen laknak). Nagymamát alig bírtul lebeszélni róla, hogy nekiadjon egy komplett rúd párizsit, aztán meggyõzte az érve, hogy az jó lesz még az õ kutyujuknak is... :) Aztán felmentünk a saját házba, ott Döme kibontotta az ajándékát, aztán azt is ami benne volt. Mire észbe kaptam, már befalt egy egész zacskónyi jutalom falatot, még most sem értem amúgy, hogy tudta kibontani... :D Azt hittem, nehezebben fog felmenni a hegyre, de simán futottunk felfelé. :) Ma reggel pedig lementünk a tanyára. Összebarátkozott a lentiekkel is, senki nem bántotta a másikat, tök megkönnyebbültem. :) A németjuhász amikor meglátta, egybõl behódoló pozíciót vett fel, Döme meg még rá is játszott, kihúzta magát, és befeszített, vicces volt. :) Tök érdekes volt, hogy amíg pórázon volt, addig egyáltalán nem volt kapható a játékra, ahogy elengedtük, egybõl elkezdtek hancúrozni. :) (Persze nem tudtam sem fényképezni, sem videózni õket, mert mihelyst élesbe állítottam a telefont, abbahagyták... A fényképezõ meg természetesen lemerült tegnap, így csak egy pár képet tudtunk lõni róla, de majd bepótoljuk. :) Egyébként házat õriz, és rendben tartja a kis vérmes pulilányokat. :D Holnap megyünk láncot venni, meg bolhanyakörvet, amilyet mondtatok, úgyhogy meglesz az elsõ kocsikázás is. :)
Tényleg egy tündér! Imádja mindenki! :)
Köszönöm, hogy elhoztátok nekünk!!!