Blake egy siófoki teleprõl került a Noé cane corso fajtamentõihez. Valamilyen fejlõdési rendellenesség következtében mindkét elsõ lába erõsen elgörbült, nagyon nagy túlsúllyal és félénkséggel küzdött. Blake tipikusan az a kutya akitõl valamilyen módon megváltak, pedig fantasztikus lehetõségek rejlenek benne. A fajtamentõk célja, hogy ezek a kutyák harmonikus kapcsolatban éljék további életüket gazdáiknál, ezért feladatuk nem csak a végleges gazdi ügyes kiválasztása, hanem a kutyák felkészítése, elõnevelése is. Az ideiglenes gazdik szerepe tehát nem valami kutyapanzióshoz hanem sokkal inkább egy mentoréhoz hasonlít, aki segíti a kutyák gyógyulását, beilleszkedését. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon miért nincs szükség ideiglenes befogadókra, ha tenyésztõtõl vásárolunk kutyát? Nos ennek alapvetõen két oka van. A tenyésztõknél általában kiegyensúlyozott körülmények között fejlõdhetnek a kiskutyák, hiszen ha még a tenyésztõ nem is biztosan, de az anyaállatok ösztönösen tudják hogyan kell megfelelõ körülményeket teremteni a kutyusok mentális fejlõdéséhez. A tenyésztõk nagy része komoly figyelmet fordít arra, hogy a kutyák fizikálisan is egészségesek legyenek. Ehhez képest egy mentett kutyusnál nem ilyen tiszta a kép. Hányattatott sorsuk következtében különféle lelki problémák viselkedés zavarokat okozhatnak, például félõsek vagy éppen agresszívak lehetnek, esetleg nem tudnak pórázon közlekedni, vagy nem jönnek ki jól más kutyákkal. Nem ritka, hogy valamilyen betegséggel küzdenek. Az ideiglenes befogadók egyik feladata megküzdeni mindezekkel a nehézségekkel és helyreállítani a kutyák mentális és fizikai állapotát. Az ideiglenes befogadók másik feladata, hogy kiválasszák milyen az ideális gazda az adott kutya számára. Ennek az az oka, hogy a leendõ gazdik 99%-ának fogalma sincs róla hogyan kell kutyát választania. Pénzért és ma már nem is túl sokért gyakorlatilag bárki, bármilyen kutyát megvásárolhat magának tekintet nélkül arra, hogy az illik-e hozzá. Itt elsõsorban nem azokra a sztereotípiákra gondolok, hogy a “plázacicák” ölebeket választanak, a pénzbehajtók pedig pitbullokat, hanem arra, hogy a lusta emberek is minden további nélkül hazaviszik a pörgõs mozgékony kutyákat és a szelíd visszahúzódó emberek sem gondolkodnak el azon, hogy nem egy domináns akaratos keményfejût szeretnének hazavinni. A választások legfõbb kritériuma sajnos leginkább a fajta, nem pedig a kutyák egyedi jelleme. Ez a kombináció pedig idõzített bomba, ami egész biztosan robban. Ebbõl erednek a tartási nehézségek, a neveletlenség és a viselkedés zavarok, amelyeket sok esetben képtelenek kezelni a kutyatartók. Ezért válnak meg a megvásárolt kutyáktól leginkább. Ettõl vannak tele a menhelyek, ettõl lesz annyi nehéz sorsú kutya. Az ideiglenes befogadók úgy elõzhetik meg ezeket a problémákat, hogy miután megismerik védenceiket, csak olyan gazdinak adják örökbe, akivel valóban egymáshoz illenek. Ezért az ideiglenes befogadók másik fõ feladata feltérképezni a kutya jellemét és sajátosságait.
Nézzük hogyan történt mindez Blake, a csodálatos cane corso esetében.
Mikor megláttam Blaket, egy furgon boxában kuporgott. A feketeség egész a box mélyére gömbölyödött és semmi esetre sem akarta elhagyni a biztonságot nyújtó odút. Világosan látszott, hogy mindentõl félt. A mellsõ lábai annyira görbén nõttek, hogy szabályosan befelé fordult két elsõ mancsa. Nagyon el volt hízva. Virslivel próbáltam csalogatni, de az a legkevésbé sem motiválta. Valószínûleg semmit nem látott mindeddig a világból, mint a kenneljének rácsait és unalmában semmi mást nem csinált mint evett. Félelem, beteg láb, túlsúly és motiválatlanság. Ez volt az a néhány probléma ami elsõ találkozásunkkor kiderült. Ezek közül a félelem leküzdést tartottam a legfontosabbnak, ugyanis a félelem túl azon, hogy lelket terhelõ nagyon veszélyes is. Egy félõs kutya ugyanis a hozzá közeledõkkel szemben legyen az kutya vagy ember nem csak menekülõ vagy visszahúzódó magatartást produkálhat. A félelem furcsa élmény. Ahogy a sarokba szorított vadállatok megpróbálnak kitörni, úgy a félõs kutyák is megpróbálják elijeszteni azt, ami félelmet kelt bennük. Morgással, ugatással, ínyfelhúzással, esetleg kisebb odakapásokkal. Ha ez a viselkedés sikert hoz és elijeszti a félelemkeltõt, akkor ez megerõsíti a kutyákban ezt a megoldást és állandósul a viselkedészavar. Félünk, támadunk és megoldódik minden. A legjobb védekezés a támadás. Ez köztudott. Azzal egészíteném ki ezt a mondást, hogy a támadás ellen a legjobb védekezés a félelem megszüntetése. Blake még majdnem kölyök, de hamarosan hatalmas kan lesz, aki ha támad akkor nincs ami visszatartja. Ezért a legfontosabb feladatnak félelmei felszámolását tartottam. Még a Noé Állatotthonában megkapta oltását és a féreghajtót, ezért engedve kíváncsiságomnak elindultam vele egy kutyaiskola felé. Látni akartam, hogy milyen mélyek a félelmei, hogyan viselkedik kutyák társaságában. Útban a kutyasuli felé, kapott egy bolha és kullancs elleni cseppet, hiszen ki tudja miféle élõsködõk gyötörhetik szegényt. Kint a kutyasulin beigazolódott amit vártam. Ha egy helyben álltam Blake a lábam mellé kuporodott és ha arra jött egy érdeklõdõ kutya, Blake hamar elzavarta fogcsattogtatásával. Rászólni, letiltani nem nagyon tudtam, hiszen alig egy órája voltunk még együtt és nem akartam azonnal stresszelni a kutyát. Azt viszont mindenképpen el akartam kerülni, hogy ezt a viselkedést gyakorolja és megtanulja, ezért hamar stratégiát váltottam. Az egy helyben ácsorgással felhagytam, mert a statikus, bemerevedett pózok a védekezés ösztönét erõsítik a kutyában. Ha nincs territóriumunk nincs mit megvédeni, ezért a mozgás segít. Blake legfontosabb dolga, hogy megtanuljon egy másik megoldást a nem kívánt helyzetek kezelésére, ezért megpróbáltam rávenni, hagyja ott a nemkívánatos kutyákat és vele együtt hagyja faképnél az egész kellemetlen helyzetet. Mivel a labda nem érdekelte, a virsli teljes mértékben hidegen hagyta, nem maradt sok motivációs lehetõség a számomra hogy elcsalogassam. A kutyák falka lények, semmi sem rosszabb nekik, mint egyedül maradni. Ezért azzal próbálkoztam, hogy én magam megyek arrébb, hátha követni fog. A dolog többé kevésbé mûködött. Mikor úgy döntött nem kezd egyedül viaskodásba az idegen kutyákkal, hanem inkább otthagyja és nálam keres menedéket, mindig megdicsértem. Ezek a tapasztalatok nagyjából ki is jelölték az elkövetkezõ idõszak teendõit: a kötõdés építését és a félelem oldását, de ezzel még messze nem teljes a Blake-kel kapcsolatos feladatok listája. Elindultunk haza, ahol két boxer várt bennünket.
Mikor hazaértem két kutyámat a helyére küldtem. Nem akartam, hogy megismétlõdjön a kutyasulis feszült helyzet.

Ez itt az otthon, itt nyugalom van. Hamar meg kell értetnem vele, hogy ez a pihenés helyszíne. Hagytam hagy közlekedjen szabadon a szobában és fedezze fel saját bátorsága szerint, de azonnal értésére adtam, hol vannak a határok. A hálóba nem engedtem be. Nem szóltam rá, egyszerûen csak elé álltam és haladtam felé míg ki ne hátrált. Mikor pedig áthaladt a küszöbön kifordultam irányából, jelezve hogy az már nem zavar ha ott van, a szobában szabadon lehet. Kétszer próbált még meg bejönni. Mindkét esetben ugyanígy jártam el. Ezzel felállítottuk az elsõ szabályt. Ez mérföld kõ Blake életében. Valószínûleg mióta az anyjától elkerült most találkozhatott elõször szabállyal. Ez pedig nem csak azt jelenti, hogy valaki felette áll, hanem arra vezeti rá, hogy végre valaki alá tartozhat. Valaki végre vezetni fogja, elkalauzolja abban a világban amitõl annyira fél. Blake életében megjelent az elsõ határvonal egyik oldalán a tiltott, a bizonytalan, a nem neki való, a másik oldalán pedig a biztonság, a pihenés és a szabadság. Pofon egyszerû szabály ez. Egy küszöb, egy határvonal a hálószoba és a nappali között. Blake számára azonban sokkal több: az új, félelem nélküli életének határa. Most már van olyan keret, amin belül biztonságban tudhatja majd magát.
Az elsõ közös este más mint a többi. Ahhoz, hogy a munkát megkezdhessem vele, meg kell szereznem a bizalmát, ezért szép lassan elkezdtem építeni a kötõdését. Ez az este a falkába fogadásról szólt. Kicsit távolabb a kutyáimtól, a szoba központi helyén kényelmesen leheveredtem és vártam. Nem tettem egy lépést se felé, nem közeledtem. Kíváncsi voltam mi lesz az erõsebb, a félénksége vagy a kíváncsisága. Biztattam magam, hogy félni nem lehet örökké. Igazam lett. Hamarosan odamerészkedett a kis kajla. Vártam egy kicsit, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy nem baj közeledni hozzám és kicsit nyugodtabb lett. Ekkor megdicsértem kicsit, de azt sem hevesen. Halkan, magasabb hangon mint amin beszélek és óvatosan megsimogattam. Elhatároztam, hogy mostantól kezdve, a jó dolgokat magasabb hangon mondom, ha pedig nyugtatni akarom, azt halkan. Segítség ez neki, hiszen könnyebben különíti majd el attól, ha leszidni fogom. Nem kellett neki sok és az ölemben aludt el.

Ez már nagyon szép eredmény. Ez már ha nem is maximális, de nagyon magas fokú bizalom. A falkába fogadás jegyében kint töltöttem velük a fél éjszakát. Az ismerkedés alatt, Balke két nagyon fontos jellemvonásával ismerkedtem meg. A kis feketeség miután elfogadott, nem csupán kedveskedni jött hozzám, hanem szinte fürdeni a simogatásban. Bújósabb mint egy kismacska, de szó sincs arról a behízelgõ modorról, amit a macskáknál érzek. Mintha semmi másra sem vágyna, csak hogy szeretgessék, kényeztessék. Úgy tûnik a félõs kis kajla lábúból már elsõ este elõbújt a cane corsok egyik fantasztikus jellemvonása. Blake a “szeretet koldusa”.
Még egy megfigyelést tettem az este. A boxerek puha fekhelyen alszanak, ebbõl viszont nem jutott Blakenek. A három kutya közül valamelyiknek be kell érnie egy törölközõvel fekhely gyanánt. Mivel Blake csak most kezd beilleszkedni a falkánkba nem kérdés, hogy a rangsorban övé az utolsó hely és ennek megfelelõen õ kapta a legkevesebb kényelmet nyújtó helyet is. Blake azonban nem érte be ezzel. Megpróbálta a pihenõ kan kutyámat rávenni arra, hogy adja át a sokkal kényelmesebb helyet. Mivel tudtam, hogy a felügyeletem alatt úgy sem támadja meg a kutyám Blaket, vártam vajon mi lesz az eredménye. Nos, Blake persze nem szerezte meg a legjobb helyet, de háromnegyed órán keresztül nem adta fel és igyekezett azt kikövetelni magának. Ebbõl pedig egy nagyon fontos következtetést kell levonni.

Blake borzasztóan kemény fejû, makacs és kitartó. Ez az akaratosság és a bújóság pedig különösen izgalmassá teszi a kis cane corsot, de egyáltalán nem könnyíti meg a gazdikeresést. Egy ilyen kutya estében végtelenül következetes gazdára van szükség, hiszen a kutyának nagyon széles az eszköztára arra, hogy átvegye az irányítást. Azoknál a keveseknél akiket nem tudna levenni a lábáról bújóságával és szeretet éhségével, azoknál egész egyszerûen kitartóbb a kis cane corso. Nem kezdõknek való kutya, de aki képes kontroll alatta tartani, az tudja milyen csodálatos tulajdonságok ezek.
Másnap megkezdõdhetett a munka Blake-kel, ami javarészt szocializációról, kötõdés építésrõl és kisebb feladatok megtanulásáról szól. Mivel Blake nagy túlsúllyal küzdött és mert még mindig nem különösebben érdekelte a virsli amivel csalogatni próbáltam, úgy döntöttem néhány napig nem kap enni. Kutyáknál az ilyen fajta diéta nem nevezhetõ drasztikusnak, hiszen teljesen más a szervezetük mint az embereké. A súlyát azért is kellett csökkentenem, mert nem akartam, hogy a görbe lábait felesleg terhelje, fölösleges fájdalmat okozva ezzel. Ami viszont mindenképpen fontos a nevelésében, szerettem volna ha az élelem nem egy korlátlanul rendelkezésére álló dolog, az evés pedig pótcselekvés lenne számára, hanem mindez értékké válna, amit jutalomként tudok neki adni sikerei elismeréseként. Kölykök élelemmegvonásakor ügyelni kell arra, hogy a koplalás után ne egy hatalmas adagban pótoljuk a hiányt, hanem fokozatosan szét osztva a tápot. Nagyon fontos, hogy egyenletesen tudjon emészteni, ne terhelje túlságosan emésztõrendszerét. Blake elgörbült lába valószínûleg a helytelen táplálás következménye, ezért arra számítottam, hogy az állatorvos, hamarosan úgy is valamilyen diétát ír majd neki elõ.
A szocializáció a világ megismerésével kezdõdött, ezért elindultam sétálni a három kutyával. Fokozatosan haladtunk környezetünk megismerésével. Elsõ ízben a barátságosabb kirándulásokkal kezdtünk és amikor ezek már mûködtek, szép lassan kerestünk egyre forgalmasabb, egyre városiasabb területeket. Mindig úgy sétálok a kutyákkal, hogy nem engedem õket hogy elõttem haladjanak. A félõs Blakenek persze ez eszébe sem jutott, hogy megelõzzön, de ezt másik két kutyámnak sem hagytam a séták során. Ez egy nagyon elõnyös elrendezõdés. A séták alkalmával ugyanis aki elõször szembetalálkozik valamivel egy falkából, az dönt azzal kapcsolatban. Az elsõ helyen haladó dönti el, hogy kell-e félni valamitõl, hogy meg kell-e támadni vagy hogy ki kell-e kerülni. Így sétálva pedig, ha egy kutya bízik az elõtte haladóban, szépen lassan ráébred, hogy amitõl a vezetõje nem fél, attól neki sem kell. Az ilyen séta a legegyszerûbb módja annak, hogy folyamatosan értésére adjuk kutyánknak, magasabb helyen állunk a rangsorban, de a legkisebb következetlenséggel azonnal elveszíthetjük ezt a pozíciónkat. Éppen ezért Blake után soha egyetlen egy lépést sem tettem meg. Mivel nem használok pórázt és Blake elõtt még nem igazán volt tekintélyem, úgy készültem, ha esetleg elõreszalad én azonnal az ellenkezõ irányba futottam volna kutyáimmal, hogy érezze ha nem követ minket, akkor egyedül marad. Ennek hatására biztosan azonnal utánunk szaladt volna, hiszen a falka adja neki egyedül a biztonságérzetet, de erre nem került sor. Blake magától is tudta, úgy a jobb ha követ minket. Miután a környezetünkkel megismerkedtünk, következhetett a szocializáció valódi kihívása. Blakenek meg kell tanulnia hogyan kommunikáljon, hogyan viselkedjen más kutyákkal. Egyenlõre nem volt képes megérteni más kutyák jelzéseit, nem tudta hogyan kell velük játszani és leginkább félelmet keltett benne közeledésük.


Ebben rengeteget tudott neki segíteni a két kutyám, de nekem ennél sokkal több kutyára volt szükségem. Sok kutya pedig a kutyaiskolában van, úgyhogy felkerestem egy kutyasuli óvodáját. Választásom ez alkalommal is a Népszigeti Kutyasulira esett. Azért épp rájuk, mert kis- és nagytestû kölykökkel elkülönítve foglalkoznak és ha nem volna elég egy kutyaovis képzés Blake szocializációjához, félõssége leküzdéséhez itt terápiás szakember segítségét is kérhetem. Mindezek hatására Blake rohamos fejlõdésnek indult. Szinte minden nap látni lehetett, hogy egyre nyitottabbá válik és mára már nyoma sem maradt a félelemnek.

Barátságos kutyákkal, emberekkel egyaránt. Szó sincs már a félõs kiskutyáról, sõt Blake már igazi kemény fiú. Úgy hiszem felnõtt korára különb lesz az egyébként sem puhány fajtatársainál is. Fontos megjegyezni, hogy óriási különbség van a két típusú támadó fellépése között, a félelembõl eredõ agresszív fellépése ugyanis a szorongásaiból adódnak, míg az egészséges védõösztöne, területével és falkájával kapcsolatban, magabiztosságából. Míg elõbbi veszélyes környezetére és káros lelki nyugalmára, addig utóbbi irányított, kézben tartható és nem utolsó sorban olyan tulajdonság, ami miatt voltaképpen cane corsot érdemes választani.
Blake igazi keményfejû kutyus. Ahhoz, hogy kontroll alatt lehessen tartani felnõtt korában is, amikor 50-60 kilót mutat majd a mérleg alatta, már most meg kell tanulnia, hogy élete szabályok között és azok betartásával telik majd. Azok megszegése, az engedetlenség pedig büntetéssel fog majd járni, ezért érdemes azt elkerülni. Késõbb, fizikai ráhatással úgysem lenne esélye senkinek sem fölékerekedni. Büntetni viszont mivel elsõsorban nem fizikai büntetésre gondolok, addig nem lehet, amíg nincs egy erõs alapokon nyugvó bizalom benne vezetõje iránt. Ezért a szocializáció mellett tovább folytattam Blake kötõdésének erõsítését. Ez a munka nem csak azért fontos, hogy értékként jelenjen meg számára falkánk, hanem azért is, mert egyúttal segít félelmeinek eloszlatásában is. A kötõdés erõsítésének egyik legalapvetõbb eszköze a közös játék, amit nem mellesleg falkavezérként mindig mi kezdeményezünk, irányítunk és mi is szabjuk meg annak végét. Blake viszont egyáltalán nem tudott játszani. Valószínûleg még sosem játszottak vele ezelõtt, ezért ezt is meg kellett tanulnunk. A kis cane corso bár nagyon szereti a simogatást és nagyon bújós is, játékból a durvulósak jönnek be neki igazán. Õ nem harapna, de üthetjük, vághatjuk bátran játék közben, végtelenül toleráns.
A kötõdés erõsítésének másik módja a helyes etetésben áll, ezt már évezredek óta tudjuk. Mivel Blake már jó ideje koplaló diétáján volt, végre egy éhes kutyával kezdhettem meg a kapcsolatépítõ etetési programomat. Még véletlenül sem kapott otthon, kutyatálba enni. Mostantól kezdve táplálékot csak feladat végrehajtása után kaphatott és hogy még inkább éreztessem vele, hogy a táp nem magától terem hanem tõlem függ, kezdetben kézbõl etettem. A feladat, amire a vacsoráját megszerezhette természetesen nagyon egyszerû volt. Nem kihívás elé akartam állítani, hanem hogy rádöbbenjen, csak akkor jut élelemhez ha velem együttmûködik. Ezért a feladat egy egyszerû behívás volt. Mivel a legtöbb gazda ezzel a problémával küzd leginkább, úgy éreztem jó alapja lesz a végleges gazdinak, ha megtanulja a kis corso, akár a vacsorája is múlhat azon, hogy engedelmeskedik-e akkor mikor meghallja a “gyere” vezényszót. Úgy gondoltam, végleges gazdijának megkönnyíthetem a dolgát azzal is,
ha néhány alap dolgot megtanítok Blakenek. Természetesen nem az a cél, hogy három akadályon keresztül apportírozzon, csak néhány olyasmi amit a mindennapokban használhat a gazdija. Ültetés, fektetés, esetleg egy lábhoz kerülés, kocsiból ki- beszállás vagy hogy ne lépjen le a járdáról engedély nélkül. Ezért az együtt töltött közös idõnket arra használtam, hogy megalapozzam Blake klikkeres képzését. Ekkor ért a harmadik megdöbbenésem a kis cane corsoval kapcsolatban. Blake ugyanis egy valódi észlény. Nagyon könnyen megérti, hogy milyen feladatot várunk el tõle és azt könnyen általánosítja. Gyorsan tanul. Mindaz amit célként meghatároztam képzésével kapcsolatban, nagyon gyorsan megvalósult. Persze egy munkaversenyen sem fogják ettõl még a könnyeiket morzsolgatni örömükben a pályabírók, de nem is ez volt a cél. Azok kedvért, akik kételkednek ebben megjegyzem, hogy annak ellenére hogy molosszus, viszonylag könnyen felpörgethetõ ha munkáról van szó. Igaz, nem úgy mint egy “agyas malinois” de az biztos, hogy a masztiffokat felülmúlja. Ennél a pontnál viszont kis személyes kitérõt teszek, ugyanis itt az ideiglenes befogadás is határponthoz érkezett. Ez a típus ugyanis a gyengém. Önfejû, akaratos, ugyanakkor intelligens, felpörgethetõ, kemény védõösztönökkel. Lányokból is ez a típus vesz le a lábamról, de kutyák esetében el sem tudok képzelni ennél megfelelõbbet. Nem kezdõknek való, de aki kicsit komolyabban foglalkozik a kutyákkal az tudja, hogy igazi kincsek ezek a tulajdonságok. Hogy miért jelent ez határvonalt az ideiglenes befogadói munkában? Minden ideiglenes gazdi ugyanis egyszer “bebukik”. Ez azt jelenti, hogy annyira megszereti védencét, hogy végül megtartja azt. Ez viszont a fajtamentés szempontjából tulajdonképpen káros. Igaz ugyan, hogy egy kutya biztosan jó helyre kerül, de sok sok kutyus várja még hogy felkészülhessen arra, hogy végleges gazdihoz kerüljön. A kiesõ ideiglenes gazdik munkáját pedig valahogy pótolni kell. Ezért ha nehéz szívvel is, de meg kell váli az ideiglenes védencektõl, hogy helyükre újak kerülhessenek. Néha nagyon nehéz, de be kell látni: kutyázni nem lehet másként mint következetesen. Így van ez az ideiglenes befogadással is. Blaketõl meg kell majd válnom, bármennyire is megszerettem. Viszont, hogy csodálatos képességei ne vesszenek kárba, azt szeretném, ha olyan gazdához kerülne, aki tanítani, képezni fogja majd és akire felnézhet ez a fantasztikus kis kutyus. Ezért válogatunk a jelentkezõk között és keressük neki a tökéletes és végleges gazdát.
A lába már teljesen meggyógyult, egyszerûen kinõtte fejlõdési rendellenességét. Mentálisan 100%-osan felépült. Erõs és stabil idegzetû, jó indulatú és magabiztos.

Amíg még velem van, addig õrzõ védõ sportra készülünk és a fogáskészségét fejlesztem.
Blake egy siófoki teleprõl érkezett betegen és lélekben összetörve. Majdnem elveszett és vele majdnem elvesztek a benne rejlõ fantasztikus adottságok is... De! Most itt áll magabiztosan és nyitott szívvel egy sikertörténet kapujában és várja, hogy végre örökre megtalálhassa azt akihez tartozik.

Berzsán Ferenc