Menyus novemberben került a gondozásunkba. Idős gazdája kórházba került, így már nem tudott róla tovább gondoskodni. Mivel előtte lakásban lakott, így nagyon féltünk, hogy hogyan fogja kint a menhelyen átvészelni a telet.
Próbáltunk neki legalább ideiglenes gazdit keresni, volt is egy jelentkező, ám a megbeszélt időpontban már nem lehetett elérni őt. Menyust csúnyán becsapták.
Teltek múltak a hetek és akkor, karácsony előtt, jelentkezett Barbara, hogy szeretné őt, és nem csak ideiglenesbe, hanem véglegesen, mert beleszeretett a mi nagy mackónkba. Ezt megerősítve csak azért repült haza Párizsból Budapestre, hogy Menyussal találkozzon. Nagyon jól sikerült a találkozó, úgyhogy gyorsan aláírásra is kerültek az örökbefogadási papírok.
Sajnos logisztikai problémák miatt csúszott az utazás, de pénteken elindult Menyus Párizsba egy új, boldog, gazdis élet felé. Egy utolsó simogatás, egy ölelés, néhány könnycsepp, és útjára engedtük őt. Már alig vártuk, hogy megkapjuk az első gazdis képeket, hiszen izgultunk, hogy bírta a hosszú utazást.
Aztán végre megérkeztek a képek, és az első beszámoló, miszerint Menyusunk fáradtan ugyan, de megérkezett Párizsba! Az utazás fáradalmainak kipihenése után, másnap már egy szuper kozmetikában kezdte a napot, úgyhogy már büszkén, illatosan járja gazdijával Párizs utcáit. Megkezdte a beilleszkedést új otthonába, és tudjuk, hogy rengeteg kaland vár még rá. Nem mindennapi történet az övé, légy boldog drága Menyusunk! És, hogy stílusosan köszönjünk el: Au revoir Monsieur Menyus! :)