Blake vagyok 5 hónapos Cane Corso! Egy vidéki sintérteleprõl jöttem. Ennél korábbi emlékeim nincsenek. Igyekeztem elfelejteni azt ami elõtte történt velem, de legjobb lenne elfelejteni minden eddigit. Rosszul etettek, és ettõl elgörbült a lábam. Egyedül voltam, a rácsok között, senki nem segített a fájdalmaimon. Rácsok, magány és fájdalom. Nekem ennyi volt eddig a gyermekkorom. Nem segített senik. Próbálok bízni bennetek, de kiben? Most egy átmeneti idõszakra egy gazdihoz
kerültem, de itt nem maradhatok mert itt már van két kutyus. Elvittek orvoshoz és azt mondta meggyógyul a lábam. Remélem akkor megszûnnek a fájdalmaim is. Most oviba járok, hogy megismerjem a világot. Nagyon szeretek tanulni. Milyen jó lenne egyszer iskolába is járni! Nem akarok márkás nyakörvet. Nem kell divatos kutyaruha. Nem kell drága játék sem. egy rongy is elég vagy egy bot. De nagyon nagyon szeretnék egy gazdit, aki ápol míg meg nem gyógyulok. Akit tisztelhetek, aki játszik velem. Aki mellett felnõhetek, és akit szerethetek. Nagyokat sétálnék vele, õrizném a házát, és senkit nem engednék be, csak akit õ
akar. Pihenhetnék együtt is a teraszon vagy egy árnyas fa alatt a kertben sokszor hozzábújnék, és nagyon jól viselkednék. Azt mondják, ha megnövök nagyon szép leszek, és kiemelkedõ képességû. Én csak azt tudom, nagyon nagyon fogom szeretni a gazdám! Csak
lenne már!