Kedves Nénik és Bácsik!
A nevem Kiwi és egy mentett cane corso kislány vagyok. Pár hónappal ezelõtt az életemért nem adtam volna egy lerágott csontot sem. Szörnyû körülmények között, egy rövid kötélre kötve, étlen-szomjan vártam, hogy valaki rám találjon. Már-már feladtam, amikor egy hideg éjszakán kedves kétlábúak jöttek. Levágták a húsomba vágó kötelet, megitattak, simogattak és meleg takaróba csavartak. Hosszú autózás után friss szalmával tömött házikó és finom vacsora várt. Már azt hittem, hogy álmodom, de mikor reggel felkeltem, már láttam, hogy jó helyen vagyok. Ezek a derék kétlábúak / valami corso mentõk, vagy micsodák/ orvoshoz vittek, és mindenféle finom ételt adtak.
Azt mondogatták, hogy nyugodj meg Kiwi nemsokára egy jó gazdit is keresünk neked. Nem is tudták, hogy a legnagyobb álmom volt egy szeretõ gazdi. Egészen megváltozott az életem. Szombatonként sétálni vittek, szeretgettek, simogattak.

Aztán egyszer azt mondták, hogy végleg kinyílt számomra a kennel ajtaja!!! Nem tudtam ez mit jelent, de egy kétlábú, aki nagyon sokat foglalkozott velem, betett az autójába és azt mondta, hogy mostantól Õ lesz a gazdim és nagyon fog rám vigyázni!

Most már saját házikóm, tányérom van! Egy barátságos szõrmók kutyus lett a társam. Minden nap sétálunk, játszunk és finomakat vacsizunk.
Ma már elmondhatom, hogy boldog, gazdis cane corso vagyok!
Puszi és pacsi mindenkinek!
Kiwi