Búcsúzunk…..

Drága Rhea!
8 év. Ennyi jutott neked. A sors nem volt hozzád túl kegyes. Gazdád, a türelem és a foglalkozás helyett a könnyebb utat választotta. Egyszerûen leadott egy gyepmesteri telepen.
Évekkel ezelõtt kerültél a NOÉ Állatotthon Cane corso fajtamentés gondozásába. Mivel egy baleset miatt a jobb hátsó lábadat elvesztetted, eleve sokkal esélytelenebb voltál a gazdi keresésben, mint fiatalabb, egészségesebb társaid. Teltek a napok, hetek, hónapok, évek. A kétlábúak csak egy sajnálkozó sóhajjal néztek Rád, majd továbbsétáltak a kenneled elõl.
De Te nem adtad fel és reménykedve vártad, hogy újra családod lehessen. Szombatonként a sétaidõben három lábon bicegve is élvezeted a pillanatnyi szabadság örömét. Imádtad a dögönyözést. Meg-meg állva szagolgattad és majszoltad a fûszálakat, majd szófogadóan mentél vissza a házikódba.

Volt egy álmunk. Szerettünk volna öreg napjaidra meleg otthonba, simogató kezek közé juttatni. Sajnos nem sikerült, de nekünk családtag voltál és nagyon szerettünk.
Ma az álmunk véget ért ….. A betegség legyõzött téged és mi nem tudtunk mást tenni, mint hogy elengedjünk és tisztességgel, békességben átengedjünk a Szivárványhídon. Odaát már együtt bandázol a többi egykori védencünkkel és már nem fáj semmid.


Ég veled, soha nem felejtünk el öreglány!