Tavaly novemberben kértek segítséget a NOÉ cane corso fajtamentéstõl, öt 8 hetes corso kölyök számára. Õk lettek a pomázi család, Pomázi Pax, Pepperoni, Pearl, Pimpa és Perry.



Hamar mind gazdihoz költöztek, de nem szakadtak el végleg egymástól, ugyanis összejárnak, amikor csak lehetõségük van rá. Egy ilyen találkozóról kaptunk egy kis beszámolót Luce (nálunk még Pomázi Pepperoni) gazdi tollából.


"Kedves Pótmamám(mivel a Kutyamamám után az elsõ Pótanyukám Te voltál), Orsi!

A tegnapi napom pihenéssel telt. Pihenéssel, mert olyan izomlázam volt, hogy csak pislogni tudtam, mivel vasárnap itt voltatok a Tesókkal és rengeteget fürödtünk és szaladgáltunk, de ne siessünk annyira elõre! Anyáék rendkívül izgatottan készültek már szombaton is, Dante fogadott nagytesómmal nem is nagyon értettük ezt a nagy sürgés-forgást. Vasárnap reggel korán keltünk és éreztük, hogy hamarosan történik valami. ..és aztán megjöttetek a Tesóimmal, és féktelen örömet éreztem! Az elsõ szippantások után kicsit keringtünk egymás körül, aztán csak futottunk-futottunk és mikor késõbb lementünk a Dunára annyira örültünk mindnyájan a víznek, hogy rögtön bele is szaladtunk, mivel én már szuperül úszok, behívtam játékosan a többieket is, akik szintén ráéreztek a friss vízre és a pancsolás örömére. Rengeteget fürödtünk, szaladgáltunk a bedobott labda után, úsztunk-pancsoltunk a gyerekekkel, hagytuk, hogy megcsodáljanak idegen emberek Bennünket, akik odajöttek és kérdezõsködtek Rólunk, hogy milyen gyönyörûk vagyunk, egy csapatban, kiegészülve Dante fogadott nagytesómmal, és Georgia fogadott nagytesójával, Sábával. Mindannyian próbáltunk a játék közben szót fogadni emberszüleinknek, ami néha nagyon nehezen ment, mivel annyira belemerültünk a kergetõzésbe. Az órák gyorsan elteltek, és indulni kellett haza, hozzánk, mert ott volt a "Fõhadiszállás". A kocsikba már alig bírtunk beszállni a fáradtságtól, de mire hazaértünk, kipihentük magunkat, és újból indulhatott a játék! Húzókáztunk, kergettük egymást, "kicsi a rakás"-t játszottunk, birkóztunk, stb...Közben szüleink ettek, beszélgettek, Õk is rendkívül jól érezték Magukat, ugyanis BARÁTSÁGUK már találkozásuk elsõ pillanatában eldõlt!
Közel 7 órán ár kergetõztünk, fürödtünk, játszottunk!!!
..aztán egyszer csak egyikünk lefeküdt, mert úgy érezte, nem bírja tovább, és mi, többiek is követtük. A csoportképünk akkor készült.
Kb. másfél órát aludtunk, pihentünk és estefelé még kimentünk a tágas mezõre is szaladgálni egy kicsit.
Este volt, mire hazaértünk, de akkor már mindannyian csak lassan tudtunk cammogni a fáradtságtól.
..és elérkezett a búcsú ideje, a tesóim elmentek haza Szüleikkel.
..de gondolom, Te is tudod, hogy ez nem lesz hosszú búcsú, UGYANIS JÖVÕ HÓNAPBAN IS TALÁLKOZUNK!

Sok orrpuszi és kutyatappancs: Luce"