Rhea az a kutya, aki választ. Megérzi kiben bízhat és azt is megérzi ki az, aki fél tõle és ezzel kicsit vissza is él. De ne gondoljatok ám nagyon rosszra, csak jó mélyen ránéz és megugatja. De elég kitartással megnyerhetõ ám a morci tekintet mögött megbújó, szeretetéhes csupa szív corso. Egyszerûen õ így álcázza magát. Semmi kétség, Õ egy igen határozott jellem, ami igenis kell, hogy legyen egy corsonak. A gazdája éppen ezért is nem bírt vele és leadta. Nem volt képes felnõni a feladathoz.
Emlékszem bár annak már jó ideje, amikor a fajtamentés gondozásába került. Sokáig én is a „félõk” közé tartoztam, de mindig is éreztem indíttatást, hogy barátok legyünk. A kitartás meghozta a gyümölcsét, Rhea és én (de van még pár ember, akit befogadott a maga kis bizalmi körébe) mondhatom, hogy barátok lettünk.
Egy baleset miatt elvesztette az egyik lábát, de ennek ellenére imád sétálni, de a hozzá közeledõ kutyáknak jelzi, hogy ne gyere közelebb, mert most csak mi vagyunk ketten én és aki a pórázom fogja.
Élvezi minden percét, hogy kint lehet a kennelbõl. Ha ismerõst lát olyan örömmel indul felé és dugja a buksiját oda egy kis simire, ha ez megvolt eldõl egy hasi vakargatásra.
Amikor a kenneléhez lépek, beköszönök és jön ki a házából, csupa izgatottság és öröm sugárzik róla. Belépek és simi közben elmondja a hét eseményeit. Nemrég kapott egy labdát, ami már rég lapos labda lett, mert hát corsoéknak csakis és kizárólag a lapos labda a jó. Arra ugyanis jól rá lehet harapni és óriási huzakodósat lehet játszani, hörgéssel és morgásokkal körítve. Sokan ezt sem értik, õk miért így játszanak…. Miért miért, mert nekik így jó. Nem kell mindig mindennek a miértjét keresni :) Van annak valami varázsa, amikor fogom a labda egyik végét a másik Rhea szájában és a nagy zöldes szemével a szemembe néz és fogja, a teste belefeszül és húzza, hörög közben, s tudom, hogy ez így az igazi, mert nekik ez a játékforma természetes. Akkor játszunk igazán jókat, ha Rolex a boxer társa éppen kint van és sétál, akkor nagyon jókat játszunk és simiözön van. Mert hát féltékeny a drága (de valljuk be Rolex sem egy minta pasi) és van hogy összekülönböznek kicsit, így amit lehet elkerülünk, a békesség fenntartása végett.
Mióta a Noén él rengeteget változott, elõnyére természetesen. Nekem Rhea az egyik kedvencem, s szeretném ha eljönne érte az a valaki, akinek legalább ennyire kedves és hazavinné õt. Megismerhetné öreg korára, milyen is ha van egy saját ágya, ha a gazdával együtt lehet, ha családja van.
Egyetlen dolog ami fontos, hogy szeressék õt, s ezt õ viszonozza sokszorosan.
Mit kívánhatnék ennek a nehéz utat megjárt leánynak? Legyen meg az az otthon, legyen meg a saját ágyikó, s lehess nagyon- nagyon boldog gazdis corso.






Rheáról érdeklõdni a canecorsomentes@noeallatotthon.hu címen lehet.

Adatlapja ITT található, ahol virtuálisan is örökbe fogadható.

További képekért Rhea albuma ITTmegtekinthetõ!