Kedves Orsi és Noésok!

Megint elszaladt az idõ és már elég régen nem adtunk hírt magunkról. Tulajdonképpen tavaly egész évben nagyon keveset voltunk kinn a Noén, de ennek igazából nagyon egyszerû oka van, beiskoláztuk a “gyerekeket”, mindketten sikeresen elvégeztek egy alap és egy középfokú tanfolyamot a mellettetek lévõ kutyasuliban (amit õszintén ajánlunk bárkinek, mert nagyon szuper ) megtanultunk egy csomó fontos dolgot egymásról, õk rólam én pedig róluk.








Falkavezér lettem, nem is akármilyen falkával és nagyon büszke vagyok a két tökfejre, mert rengeteget fejlõdtek. A tanfolyamok után elkezdtük az örzõ-védõ foglalkozásokat is mindkettõvel, Nala pedig még a TTK-ra (ez a Tükör Trükk Kör) is járt és ahogyan az oktatóim megígérték, egyre ügyesebb lett és egyre lazábban viselkedett a többi kutya között. Nagyon jó példa erre a Noés Karácsony, amin ott voltunk és az én beszólogatós kislányom gyönyörûen viselkedett a kutyahaddal, nem volt sem morgás, sem odakaffantás.

Aztán, mert minden jónak vége szakad egyszer, Nala újra elkezdett sántítani, ismét irány a jó Boda doktor. Szalagszaladás a másik lábán is ……. minden gazda rémálma! Kicsit én is hibásnak érzem magam benne, mert talán nem Nala lábának való az a játék, ahogyan Freddel néha játszanak, mint két örült bakkecske, úgy ugrálnak. Ennek kapcsán aztán már a gyógyulás utánra némi életmódváltást is elõírányoztam, na de errõl majd késõbb!! Boda doktor megmûtötte, gyönyörû szép fém implantátum került a lábába, a legnehezebb napokon már túl vagyunk, most a legfontosabb a türelem és a pihenés.




Kicsit nehezíti a dolgot, hogy velünk él Fred, a kafferbivaly is, a maga sajátságos mozgáskultúrájával, aminek a lényege, hogy ahová õ beteszi a 4 lábát, hát ott kõ kövön vagy négylábon nem marad, mert iziben letarolja. Amíg Nala a betegszabadságát tölti, megpróbálkozunk, hogy Fredet némiképpen átneveljük, konkrétan a lelki finomság mellett a pillangók könnyed mozgását is átvehesse. Ez azért egy kihívás, tekintve, hogy a fiúcska alsó hangon is 57 kiló, drabális és bunkó (de csak egy kicsit), viszont az önismerete a nullához konvergál és valóban úgy érzi, hogy õ egy kis öleb, legalább is addig, míg ki nem ér a kapuhoz, hogy az ott állót megsemmisítse!




Nala gyorsan gyógyul és a rossz nyelvek szerint ebben az implantátumban is van valami jó, ha más nem, hát az, hogy ha közel megy a hûtõhoz, akkor odaragad és nem kell izgulnunk, hogy elkezdenek “játszani” Freddel, mert azt bizony még a ketrecharcosok is megirigyelnék! És ez a kis szöszi királylány, aki úgy tudja forgatni a szemeit, mint a ma született bárány, na hát õ az aki még 40 centis kötéssel a lábán is azt nézi, hogy az elsõ két lábával hogyan gáncsolhatná el az ogrét, persze csak a játék és a móka miatt……. Istenkém, hát corsok!!! :-)



Sajnos nem olyan régen Fred is meghúzta a lábát, mert egy gyenge pillanatomban megengedtem, hogy felfeküdjön a teraszon lévõ kanapéra és amikor leugrott , az nem volt egy sikeres ugrás. Ezen okulva aztán papával döntöttünk: Bevezettük az alábbi törvénycikkelyt itt a mi királyságunkban: A kutyának semmi olyan testhelyzet nem engedélyezett, aminek a végén a ráutaló magatartás eredményeként valamely végtagja sérülhet, magyarán nem engedélyezett semmi olyan helyzetváltás, aminek a vége ugrás lehet. Ezért nem mehet fel sehová, ahonnan le kellene ugrani.Persze még akkor is vannak helyzetek, amik kivédhetetlenek, de legalább igyekezzünk ezeket a minimálisra csökkenteni.

Egyelõre tehát mindkettõ lábadozik, bár Nala rohamosan javul. Az elõzõ két mûtéte után nem gyógyult ennyire gyorsan, mint most.

Hát ezek a hírek nálunk mostanában……!



És hogy tudjátok, nem panaszkodni akarunk, az összes mûtét, nehézség, kerítésrombolás, postásmegevés, kertírtás, örökös takarítás ellenére imádjuk õket, amikor ide kerültek, megígértük nekik, hogy itt lesz mindig az otthonuk és gondoskodunk róluk, szeretjük õket, ahogyan az ember a családtagjait. Soha nem bántuk meg, hogy õket választottuk!!

Ezt most azért írom, mert sokszor gondolunk a többiekre, akik még mindig a Noén várják a gazdijukat!!! Azt kívánjuk, mielõbb kerüljenek õk is igazi, szeretõ családba, ahol boldogan élhetnek!!!

Ahogyan Demény mondaná, hogy mindenki közülük mielõbb “megtalálhassa a fehér tornacipõket, amiket majd ki kell dobni, mert szürkére tapicskolja pár sáros kutyaláb”!!!!!!!


Szeretettel

Hunyadi Katalin