Bettiék már két védencünknek adtak otthont és családot, de most újabb taggal bõvült a család. Sok boldogságot kívánunk Nekik!! Közös életük elsõ pár napjáról már hírek és képek is érkeztek.

"Sziasztok!

Elõször is köszönjük szépen ezt a tündér, cukorborsó hercegkirálykislányt. Valahogy most gömbölyû a falka. Kellett egy nõ, aki rendet vág és mindenkit elvarázsol a gyönyörû szemeivel. De mivel sanszos, hogy én csak elfogult, nagymamás gügyögésre lennék képes, meséljen inkább õ!

Sziasztok!

Bella vagyok. Ikon volt a régi nevem, de az új anyukáméknak mindig valami ronda, aranyba öntött, ortodox szent jutott eszébe, ezért átkereszteltek. Mivel már egy ideje csak szép szürke lányként emlegettek, így lettem Bella, mint szép. Már tökre felismerem az új nevemet, de valószínû, hogy a hang szabad térben másképp terjed, mert itthon tudom, hogy a Bella én vagyok, de a prérin, mikor rohangászok, valahogy kikerül a hang. Ilyenkor a nagy fehér csávó utánam rohan és visszaterelget, mint valami pásztorkutya. Corsók szégyene.



Ja, persze, mert csak kijöttök a Noéba megsétáltatni a szép szürke lányt. Béna lúzerek. Simán bevetettem a szomorú kutyaszem támadást.



Apa próbálta legtovább használni a józan eszét, de sajnos nem volt elég erõs. Jött a hideg és a sötét és nem tudták kiverni a fejükbõl, hogy a szép, szürke lány, vagyis én, kint fekszik a téli éjszakában, egy kennelben. Így esett, hogy másnap jött értem Ernõ és közölte, pakoljam a kis bõröndömet, költözök’.
Anya a fõnök, de ha õ nem ér rá, akkor Brandon, aki a Noé ex-irodista szõrkutyája, lánykori nevén Piszkos Pulcsi. Ha a szõrös haverom se ér rá, akkor a nagy fehér póni, Róma a consiglieri. Õ a veszprémi ördögfiókák csapatát erõsítette régen, most leginkább a kanapét gyengíti. És aztán jövök én, mint alsegédhelyettes hercegkirálykislány.
Volt egy kis nézeteltérésünk anyával az elején, mert szerintem az övé a legkirályabb hely a kanapén, és én elsõ nap felpattantam oda, és amikor le akart küldeni, ráugattam. Úgyhogy elsõ nap mehettem is a „büntetéfbe”. Na ezt übereljétek. Aztán gondoltam, jobb lesz, ha tökre rendes leszek, mer’ ezek pikk-pakk sittre vágnak. Lökött egy banda ez. Ha hülyeséget csinálok, Margitnak hívnak.






Egyébként tényleg marha rendes vagyok, teljesen szobatiszta, nem rombolok (bár még nem voltam egyedül a házban, anya szerint nem is leszek), de nem rohanok ki az elektromos kapun, csak szépen várok, és játszom anyával, inkábbmaradjitthonvelem játékot. Amikor majdnem becsukódik a kapu, belegyalogolok az érzékelõbe, hogy jól kinyíljon megint, és kezdõdhet újra a játék.
Úgy indítottak, hogy „hát, kislány, jobb lesz, ha hozzászoksz a luxushoz, mert itt bizony nyers marhahusi a menü”. Egy hétig próbálták kitalálni, a gasztronómia mely ága áll közel a szívemhez, majd amikor már majdnem megvolt a megoldás, anyának korszakalkotó ötlete támadt (miután végigfõzte nekem a Gundel komplett étlapját), összeeresztett a pasikkal vacsora közben. Na azóta nincs válogatás, nem várom meg, hogy ezek a durva hímek elvegyék a vacsorámat. A legrosszabbat még nem is meséltem. Megfürdettek! Majd betojtam. Aztán párnákat tettek a kályha elé, hogy ott melegedjek.



Elsõ éjszaka anyukám a kanapén aludt, nehogy bántsanak a fiúk. Persze akkor még nem tudta, hogy inkább nekik van félnivalójuk, megvédem én a hercegnõi hátsómat. Aztán anya lerendezett, azóta nincs morgás, kötözködés. Sõt…



Olyannyira nincs, hogy az az elképzelésem, hogy ha valamelyik kanapén még van tíz centi szabad hely, akkor én pont odaférek. Tökéletesen hidegen hagy, hogy kit kell odébb taszigálni.



Sokat járunk sétálni, hogy megtanuljam a behívást. Legtöbbször vissza is jövök, és akkor kapok falatot. A szõrös barátom ezt annyira tökélyre fejlesztette, hogy el se mozdul anya mellõl, reméli, akkor folyamatosan potyognak a husikák.



Van egy gyenge pontom, a pipik. Séta közben is felismerem a hangjukat és felveszem a figyelõ, vadászó testtartást. Aki nem tudná, azért kerültem lapátra, mert sorba rendeztem a tyúkudvarban a pipiket. Öngyilkosok lettek. Levetették magukat a tyúkól tetejérõl. Persze semmi ártatlanság vélelme, vagy valami, mert csakis a corso kislány lehet a bûnös, így elkergettek a háztól. De tudjátok mit? Nem is bánom. Mert azt mondták, jó lesz itt nekem. És tényleg jó. Anya szerint biztos sokat bántottak a hülye csirkék miatt, mert a köhögéstõl is megijedek. De már tökre õrzöm a házat és biztonságban érzem magam. Minden nap tanulok valami újat, amitõl nem kell félni. Mint például beszállni az autóba. Mindig kiröhögnek, mert úgy csóválom a pici farkamat, hogy majd leesik.
Szóval boldog vagyok,
Bella"