"Nyár közepén hallottuk a híradóban, hogy Csepelen lefoglaltak sok-sok kutyust. A videók alapján láttam hogy corsok is voltak köztük. Egy ürügy telefonnal megtudtam Orsitól, hogy tényleg azok… 5 testvér… rögtön gyorsabban vert a szívem… itthon már volt egy 4,5 éves kan szürke corsom. Szerettem volna egy szukát mellé, társnak, barátnak és persze magamnak. :) Hát azonnal kaptam az alkalmon. Egy ideje mondogattam itthon a páromnak, hogy jó lenne még egy kis corso. Hát itt volt az alkalom… jelentkeztünk és kértük, hogy a mi családunk része lehessen egy kis szuka. Hosszú heteket vártunk rá… karantén, oltások, ivartalanítás, stb… De egyszer csak eljött az a szombati nap… Orsi végre kihozta a Noéra a 2 szukát hogy válasszunk… rögtön rámutatott melyik gyereket szánja nekünk, de azért válasszunk nyugodtan. Mikor megláttuk… a szavunk is elállt… egy lakli, rémült, szürke, bociszemû, lapaj fülû kutyó nézett vissza ránk…. Fülét hátra csapva, szemét meresztgetve… fejét lehajtva csettegett oda hozzánk, amolyan : „egy életem egy halálom, ha megütsz akkor is odamegyek hátha simi lesz belõle….” Persze, hogy simi lett belõle…. Sõt… szerelem lett az egész családnak. A hogy odaült a párom lábára és felnézett azokkal a szemekkel… nem volt kérdés… õ hazajön velünk és haza is jött 3 nap múlva….
Olyan kis pindur-pandúr volt, félt a nagy kutyáktól de megadóan nyalogatta a szájukat… õk persze azonnal befogadták…. És olyannyira összebarátkoztak Enzoval, a másik corsoval, hogy együtt alszanak, együtt esznek, persze nem egy tányérból és mindent együtt csinálnak…
Hát az evés, az egy sarkalatos pont… ugyanis Happy minden kutyától ki akarja imádkozni a kaját… jelenleg inkább hajaz egy kisméretû vízilóra, mint egy éhezõ kutyára. :)
Mert persze a lótápot is kétpofára tömné a sárgarépa mellett. :)
Az elsõ éjszaka az összes papucsot, cipõt összegyûjtötte a helyére és magáévá tette, ahogy ezt egy ilyen idõs gyereknek illik, de persze itt is mi hibáztunk, mert nem pakoltuk el…:D
Hõsiesen viselte a karimát is hetekig, miután a szemeit többször is mûteni kellett. Kb mint egy buldózer úgy ugrott be a tuják alá és mindenhova…
Likvidálta az összes szolár lámpát a kerben, a slagot, kerítés elemeket… az összevágott fát, virágcserepet. De a szolár lámpák már kiszolgáltak, úgyis ki akartuk cserélni, a többi meg … hát így jártunk, benne van a pakliban :)
Happy, egy fantasztikus kutya… egy igazi szeretetgombóc… olyannyira, hogy szeretetbõl általában fenékbe harap, a fejünkön ugrál… Nevelni elég nehéz, mert birtokában van a „shrek macska nézési tudásnak”, így minden letolás vagy rendszabályozás simibe fullad… nevelési csõd lesz ez a puncika. Sétánál nem kell póráz rá, mert nem hagy el minket, szépen jön, szót fogad. Az emberektõl sajna még mindig tart egy kicsit, de remélem majd ez változik, dolgozunk rajta. Fantasztikus jellem… de tényleg… a lovakat és a kecskét is tiszteletben tartja...még szerencse :)


Enzoval összenõttek… Enzo a zord pasi… Happy a finom tündi-bündi kislány.
Együtt alszanak pedig van több helyük is. Tépik egymást reggeltõl-estig, estétõl-reggelig. Látni kéne amit mûvelnek és tényleg igaz, hogy csak 2 corso tud így játszani egymással.

Köszönjük Õt Nektek és az összes rosszasága ellenére nagyon-nagyon szeretjük és soha nem adnánk vissza, mert neki mi vagyunk a családja.

Küldünk pár képet is az elmúlt hónapokról. :)"