Másfél hónapja jártam már ki szombatonként a Noé-ba kutyákat sétáltatni, így a corso-k iránti vonzalmam már nem volt kérdéses. Amikor Grassy fotóit elõször megláttam a honlapon lévõ galériában, azt éreztem, hogy segíteni akarok neki. Látszott, hogy nem volt jó élete eddig, errõl tanúskodott a nyakán körbefutó 2 cm széles kopasz sáv és az, hogy szinte minden képen lelapított fülekkel, hason csúszva volt látható. Meg akartam neki mutatni, hogy milyen, ha szeretik, ha törõdnek és kedvesen bánnak vele.




Amikor felhozták a karanténból, épp ott voltam, így azonnal meg tudtam ismerkedni vele. Láthatóan nagyon félt, gyakorlatilag kúszva közlekedett, és ha meg akartam simogatni, azonnal megadóan hanyatt dobta magát.
Szívem szerint azonnal hazavittem volna, de volt még két leküzdendõ akadály. Van egy domináns, antiszoci német juhász kanom, aki nem túlzottan kedveli és igényli a kutyatársaságot. És egy párom, aki óvatos puhatolózásomra kijelentette, hogy nem kell másik kutya.
Elsõ körben kicsalogattam õt a Noé-ba, csak hogy megnézze, kirõl is van szó egyáltalán. A kennelhez való megérkezés után 1 perccel közölte, hogy „jó, jöhet”. De kerek perec kijelentette, hogy nem fogadjuk örökbe, csak ideiglenes befogadóként visszük haza. Jól van, gondoltam, majd fogod te még ezt másképp is gondolni... :)



Aztán kivittük Argót, a német juhászomat egy személyes találkozóra, hogy lássuk, hogy jönnek ki egymással. Elmentünk együtt sétálni és szerencsére semmi gond nem volt, az öregfiú nem volt sem agresszív, sem féltékeny, Grassy pedig kifejezetten érdeklõdõ volt iránta.

A következõ héten megtörtént az ivartalanítás és Orsi elhozta hozzánk. Amikor bejött a házba és az udvarra, akkor sem volt probléma, Argó elfogadta az új, de izgalmasnak tûnõ helyzetet.





Kb. egy hét telt el, amikor a párom elkezdte mondogatni, hogy „hát, nem is biztos, hogy oda akarná adni Grassy-t, ha jelentkezne érte valaki”. A csajszi nagyon jól viselkedett, gyorsan megtanulta, mik a viselkedési szabályok, gyönyörûen sétált póráz nélkül is és olyan bújós volt, mint egy cica. Egyszerûen nem lehetett nem beleszeretni.






Egyre magabiztosabb lett, már meg lehetett úgy simogatni (akár idegeneknek is), hogy nem dobta magát rögtön hasra, vagy hanyatt és a fülét is lehetett már hegyezve látni. Sõt,a járása is napról napra peckesebb lett. Hamarosan Argó közömbös viselkedése is megváltozott. Grassy addig molesztálta, hogy csak beadta a derekát és elkezdtek játszani, birkózni egymással és õ rájött, hogy mégiscsak jó, hogy ez a kis buldózer itt van velünk.





Idõnként ki kellett vinnem a Noé-ba, mert jelentkeztek rá érdeklõdõk, de én ilyenkor nagyon szurkoltam, hogy ne vigyék el, mert akartam õt, csak a párom még nem határozta el magát. De a szívnek nem lehet parancsolni és idõvel õ is rájött, hogy már nem fogja tudni elengedni, így rászánta magát a döntésre. Júliusban (2,5 hónap ideiglenesség után) véglegesen örökbe fogadtuk, Grace lett az új neve és tökéletesen beilleszkedett a családba.




Sokat vannak bent a lakásban, van kényelmes kutyaágyuk is.
Mivel a párom szerelmes belé (folyton ölelgeti, csókolgatja, duruzsol a fülébe – kicsit már kezdek féltékeny lenni.. ), így kicsit engedékenyebb lett és most már ott tartunk, hogy sokszor a kanapén hevernek (jó esetben mi is elférünk mellettük...).





A múlt héten pedig nagyon büszkévé tettek, mert részt vettünk a NOÉ Állatotthonban megrendezett Állatok világnapi szépségversenyen, ahol a kutyapárok kategóriában ezüstérmet nyertek. Persze az éremnek is nagyon örültünk, de igazán boldoggá az tett, hogy bár mindketten dominánsak és nem igazán jönnek ki jól az azonos nemûekkel, itt tökéletesen viselkedtek, és a rengeteg kutya ellenére semmi konfrontáció nem volt.





Felfogni nem tudom, hogy ezt az imádni való, alkalmazkodó, szófogadó kutyát hogyan bánthatta a korábbi tulajdonosa...

Szerencsére sikerült tõle megszöknie, és így most minket tehet boldoggá (és remélhetõleg mi is õt).

Mindenkit arra buzdítok, hogy bátran válassza ezt a fajtát, ha örökbefogadáson gondolkodik és attól sem kell megijedni, hogy felnõtt vagy akár idõs kutyát válasszon. Biztosan nem fogják megbánni!

Köszönjük Õt nektek NOÉ Cane Corso fajtamentés!!