Õ egy befogott, félelemmel, rettegéssel küzdõ kis corso leányként került hozzánk, nem sok jó történhetett eddigi életében, rossz annál inkább. Nem kommunikált, elképesztõ félelemmel nézett az emberekre, soványan és kiszolgáltatottan.



Nyitni, bátorítani, jó élményekkel, finom falatokkal az ember közelében való biztonságérzetét megadni, ez volt a feladatunk. A pórázra vétellel megküzdöttünk, bevackolta magát a házába és onnan kellet kivarázsolni vagy fogócskáztunk a kennelben. Agressziót nem mutatott, de igyekeztünk minden alkalommal türelemmel, nyugalommal közeledni felé.
Szépen lassan indult egy jobb élet felé, tapasztalva, hogy az emberek között vannak jók is, akik nem bántják õt, akiktõl csak jót kap, rengeteg simogatást szeretet.






Számomra most õ a hét kutyája, mert amióta ismerem, látom azt a változást amin keresztül ment mióta nálunk van. Fõleg mióta hazahoztam ideiglenes gazdiként és megosztom az otthonom vele, napi szinten tapasztalom ezt a fejlõdést. A magabiztossága az elsõdleges változás, egyre kevesebb a félelembõl eredõ pisi is. Amitõl rettegett, megijedt eddig azt legyõzte a kíváncsisága és ha ez még egy kis játékossággal is párosul, gyönyörûen megnyílik és élvezi a játékot.

Minden nap olyan rajongással közeledik, ami számára új és nagyon élvezi ezt az eddig ismeretlen érzést. A szeretetet, hogy tartozik valakihez, hogy ha most még "csak" átmeneti is, de van otthona.

Szombatonként, ha kimegyünk a Noéra, már önfeledten szalad a régi ismerõsökhöz.
Megengedi azt a bizonyos ölelést, amibõl régen bizalmatlanul elugrott, élvezi Ancsa simijét és pusziözönét és kihasznál minden "szabad" percet. :)
Ám amikor jönnénk haza, ott van némi tétovaság, hova is tartozik. A Noén töltött idõ nem múlik el nyomtalan, mert bár nem kutyáink végleges otthona, de neki talán eddigi életében az elsõ hely volt ahol szeretetet, simogatást és törõdést kapott.








A másik jel hogy igen is biztonságban érzi magát és egyre magabiztosabb, hogy elkezdett pakolni és lopkodni, mint egy pákosztos macska corsonak öltözve.

Elsõ körben a konyhapultról 3-4 muffint szerzett meg, nem mintha nem kapna enni, de hát ott volt fent és ínycsiklandozó volt az illata.
A második a minap történt. Ezt az akcióját nem igazán értem, de biztos nyomós oka volt rá(szerinte). :) Egy kg liszt maradt a pulton, de csak addig, amíg meg nem szerezte és tele nem szórta vele a lakást. Persze a zacskót is elfogyasztotta, vajon mi jó lehetett benne???

Nos, Tetris is várja azt a végleges gazdát, akiben bízhat, akire felnézhet, akit elfogadhat feltétel nélküli irányítójának, mert akkor neki is sokkal könnyebb lesz az élet. Ehhez viszont sok
türelem kell és fel kell építeni azt a bizalmat. Fõleg leendõ családja férfi tagjainak lesz ez nehezebb feladat, mert egyes férfiaktól (nem mindegyiktõl, de hogy hogy szelektál ebben, arra még nem jöttünk rá)nagyon tart és bizalmatlan velük.

Hiszem, hogy lesz egy olyan család,
akivel egymásra találnak, ahol boldog lehet.

Tetrisrõl érdeklõdni a canecorsomentes@noeallatotthon.hu címen lehet.

Adatlapja ITT található!