Egy átlagosnak indult reggelen jött a telefon, hogy egy pár napja beköltözött egy cane corso szuka, egy út széli csatornába Albertirsán. Valószínûleg "kedves gazdája" ott szabadult meg tõle, ezért nem mozdult onnan egy tapottat sem a hûséges eb.
Helyi állatbarátok etették(amit itt is köszönünk nekik), de mielõbb végleges megoldás kellett neki.
Egy önkéntesünknek köszönhetõen, pár óra múlva ott voltunk a kutyáért.
A látvány ami fogadta szívet szorongató volt. Egy félõs, de bízni akaró kutya lesett ki a csatorna nyílásából. Nem ugatott, nem morgott csak várta mi fog történni.




Rövid idõ alatt kiderült, hogy a hasán keresztül vezet a bátorságához és ezzel együtt, hozzá is az út. Pár finom falat után, már egyre bátrabb lett és kimerészkedett ideiglenes búvóhelyérõl.



Ekkor meg tudták fogni és pórázt tenni rá. Egy kis barátkozás és bátorítás után, bent is volt a kocsiba és indult is vissza vele.



Kitty - mert ezt a nevet kapta a keresztségben - egész úton nyugodtan és szótlanul utazott. Megérkezése után, készült róla pár fotó és megkezdte 14 nap karantén idejének letöltését.





Miután megfigyelési ideje letelt, felköltözött az állatotthonba. Szerencsére nem okozott nagy fejtörést, hogy állandó telt házunk miatt hova és ki mellé tudjuk tenni, mert nagyon alkalmazkodó kutya és minden más társával jól kijött.
Szombatonként, amikor próbáljuk pótolni számukra a törõdést, a velük való foglalkozást, Kitty is kivette a részét a programokból, nagyokat szaladgált a többiekkel.


Pár hét nálunk töltött idõ után jelentkezett egy gazdijelölt akinek kép alapján megtetszett és szeretett volna vele találkozni. Meg is beszéltük, hogy szombaton ellátogatnak hozzánk az állatotthonba.
Elsõ puszi és simi után megpecsételõdött a sorsa és elindult a visszaszámlálás a költözésig.
Eljött a nap, ami Kitty szerint ugyanolyan volt mint a többi, de csak mert õ még nem tudta amit mi, hogy aznap már családban fogja álomra hajtani a fejét.
A délutáni etetésnél fel volt háborodva, hogy õ kimaradt és azonnal pótoljuk a dolgot. Nem igazán értette, hogy õt miért hagytuk ki az osztásnál.



Akkor még nem tudta, hogy késõbb ezt bõven bepótolhatja, sõt.

Eljött az indulás ideje. Most is nyugodtan, nézelõdve utazott végig.
Már nagyon várta az egész család. Érkezésünkkor mind az erkélyen lesték mikor jön már.
A kezdeti bizonytalanság hamar elszállt és körbenézett a lakásban, majd kb 5 perc alatt megtanulta, hogy van egy ajtó a lakásban ami ha nyílik neki ott kell lennie, mert onnan finom dolgok kerülnek elõ. Hát persze, hogy ez a kamra ajtó. :)
Egy két finom falat után a vacsorát is elfogyasztotta, majd elnyúlt az ebédlõ közepén és köszönte megérkezett!!

Már hírek és képek is jöttek a gazditól. Persze, hogy nem bírtak ellenállni azugyefeljöhetekodamellédazágybaénis nézésnek. Szépen feltérképezte az egész lakást és szobatiszta, de csakis füves részen hajlandó végezni a dolgát. Szerencsére park és több futtató is van a környéken.






Angyalok, ugye nevezhetjük ezt is egy kisebbfajta csodának és ez Kitty-é. Az Õ története a csatornától a kanapéig!!

Boldog gazdis életet Nagylány!!
Hello, Kitty :)